Őszintén a nárcizmusról - Lelki titkaink hírlevél

Kezdőlap » Extrák » Magazin » Őszintén a nárcizmusról - Lelki titkaink hírlevél

Őszintén a nárcizmusról

De mi az a nárcizmus?

„A téma az utcán hever.” – tartja a mondás, és valóban vannak olyan témák, amelyekről mindenki hallott már, mindenki beszél róla és mindenki ért hozzá. Az egyik ilyen téma a nárcizmus.

De mi az a nárcizmus?

Az emberi gondolkodás két, jól elválasztható kérdéskörben foglalkozik a nárcizmus kérdésével:

A köztudatban a nárcizmus úgy jelenik meg, mint a kontrollt vesztett önimádat, az önzés, a saját magunk túlértékelése, a túlzott önérzet, a magamutogatás viselkedési formái. A pszicho-szakma a feltűnési viszketegségtől, mint kellemetlen viselkedéstől, a személyiségzavaron át a veszélyt jelentő elmeállapotig skálázza a romboló, káros hatású nárcizmust. Ugyanakkor egyre hódít az a látásmód is, hogy a nárcizmus nem betegség.

Azok az emberek, akik együtt élnek, éltek egy rendkívül narcisztikus személlyel, nagyon sok szenvedésről számoltak be.

Ki tud rendet tenni a káoszban?

A nem túl szélsőséges nárcizmus erős emberi jellemet takar, olyan jellemet, aki szereti különlegesnek érezni magát.

A pszichológiai megfigyelések, mérések, kutatások azon dolgoznak, hogy milyen megjelenési formái vannak a nárcizmusnak? Ezek a mérések azt mutatják, hogy a nárcizmusnak is van hasznos része, elsősorban a narcisztikus személy részére. A nem túl szélsőséges nárcizmus erős emberi jellemet takar, olyan jellemet, aki szereti különlegesnek érezni magát.

Figyelmet érdemel Jonathan Brown, aki arra az eredményre jutott, hogy a legtöbb ember nem hétköznapinak, hanem kivételesnek és egyedinek látja magát. Ezt a jelenséget el is nevezte „az átlagnál jobb” hatásnak. Megvizsgálta, hogyan élnek, mivel foglalkoznak azok az emberek, akik az átlagnál jobbnak tartják magukat.

A kicsit megnövekedett önbizalom számos pozitív tulajdonsággal jár. Boldogabban élnek „az átlagnál jobb vagyok” érzésvilágú emberek, mint a reális énképpel rendelkezők. A megnövekedett önbizalmúak jó vezetők, kreatívak, munkájukban sikeresek, hiszen a feltupírozott énképük a magabiztosságot növeli. Nagyobb egoval könnyebb átvészelni a nehézségeket, a kudarcokat, a veszteségeket.

Háborúk, terrortámadások túlélőit vizsgálva arra az eredményre jutottak, hogy „az átlagnál jobb vagyok” típusok kevesebb félelemmel és több reménnyel gondolnak a jövőre. Akik nem érzik magukat különlegesnek, azok lényegesen depressziósabbak, szorongóbbak, mint akik nagyra tartják magukat. Ez a „szomorúbb, de bölcsebb” hatás, hiszen bennük reálisabb kép alakul ki a világ megtörtént és várható alakulásáról. Viszont a realista látásmódjukért cserébe feláldozzák a saját boldogságukat.

Aki erősen nárcisztikus személlyel él együtt, gyakran teszi fel a kérdést: Miért van az, hogy nagyon szenvedek, de mégsem tudok kilépni a kapcsolatból?

A narcizmus önmagában nem ártalmas. Akinek van önbizalma, az bizalmat kelt másokban is. Biztonságérzetet ad, hiszen elhisszük, hogy ő mindig tudja, mit csinál, és neki mindig igaza van. A narcisztikus különlegesnek érzi magát, és ettől a narcisztikus párja is különlegesnek érzi magát, azt gondolja, ha nem így lenne, akkor nem választotta volna partnerének egy különleges ember. A különleges emberek ugyanis nem választanak átlagos párt, hiszen ők bárkit megkaphatnak, legalábbis az önbizalmuk erről is szól.

Egészséges és egészségtelen nárcizmus

Mindenkiben vannak narcisztikus vonások. Az, hogy a nárcizmus gátol vagy előre lendít, attól függ, hogy milyen mértékben érezzük magunkat különlegesnek. A nárcizmus egy spektrum mentén értelmezhető. Ha mértékkel használjuk a narcisztikus vonásainkat, akkor nyitottá válunk, mélyebbé teszi a családi és a baráti kapcsolatainkat, megmozgatja a képzeletünket, motiválttá tesz, kitágítja a lehetőségeink határait. Ha mértéktelenül erős a nárcizmusunk, akkor pusztítunk magunk körül.

Fontos kérdés, hogy a szerelemben képesek vagyunk-e jobbnak látni a szerelmünk tárgyát, mint amilyen?

Benjamin Le és Natali Dove pszichológusok kutatómunkája azt igazolta, hogy egy párkapcsolat annál hosszabb, minél több a páros pozitív illúziója a másikról. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a párunkat szebbnek, okosabbnak, tehetségesebbnek látjuk, mint amilyen valójában. A mérsékelt nárcizmus kifejezetten egészséges.

A túl sok nárcizmus arrogánssá és nagyképűvé teszi az embert, valamint függővé válik a saját különlegességétől. Kizárólag a saját szemszögéből látja a világot. Úgy érzi, hogy sokkal több figyelem, gondoskodás, idő jár neki, mint másoknak. Ők akarnak lenni a középpontban, hangosak, magamutogatók. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy nem minden narcisztikus ismerhető fel azonnal.

Vannak a „sérülékeny, rejtett” nárcisztikusok, akik introvertáltak, magukba fordulók, elégedetlenek, mert gyakran érzik azt, hogy többet érdemelnek, mint amennyit megkapnak. A sérülékeny vagy rejtőzködő nárcisztikusok lesznek a párjaink, a főnökeink, esetleg a barátaink, hiszen már csak akkor ismerjük fel a nárcizmusukat, amikor nyakig vagyunk a kapcsolatban. Palástolni tudják a narcizmusukat azzal, hogy csendesek, modorosan viselkednek, képesek időlegesen nagyon sokat adni, és előfordul, hogy empatikusan viselkednek. Így nehezebben ismerhetjük fel az árulkodó jeleket.

A nyíltan vagy rejtetten megjelenő túlzott nárcizmus egyaránt egészségtelen.

A közhiedelem szerint a nárcizmus mértéke változatlan az életünk során. Ez azonban tévedés. Mind az egészségtelen, mind az egészséges nárcizmus változhat, erősödhet vagy gyengülhet. Mindkettőt befolyásolják az életkörülményeink, az életkorunk, az életeseményeink, és a tudatos változási törekvéseink, másképpen fogalmazva a tudatos önismeretünk.

Ha te magad vagy a párod egészségtelen nárcizmussal él, gyere, kérj segítséget! Megmutatjuk az utat, hogyan változhatsz.

Jöjj el, bátran! Tiszta szívvel és sok szeretettel segítek.

Problémám van, segíts!

Lelki Titkaink hírlevelek

Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is.