Öregember nem vénember…

Önismeret, személyiségfejlesztés időskorban

Az öregember az vénember? Az öregség, az öregedés, viszonylagos fogalom. Néhányan hibásan azonosítják a kronológiai, azaz a naptári életkorral. Sok ember 50 évesen már öreg, mások még a hetvenes éveik elején is fiatalok. A progériában szenvedő (ritka megbetegedés, kromoszóma-rendellenesség okozza) 9 éves gyermek öregember benyomását kelti.

Jelenlegi tudásunk szerint az életet számos biológiai óra méri. Például a növekedés, az érés, az öregedés, amelyek a szervezet összes funkcióját befolyásolják. A többféle biológiai óra teljesítményének az összehangolása ez idáig nem sikerült.

Így a legegyszerűbben igazodhatunk a WHO (Egészségügyi Világszervezet) határozatához, melyben megjelöli az öregedés különböző időbeli fokait. Eszerint a 45-59 éves korcsoportot a középkorú, a 60-74 éveseket az öregedő, a 75-89 éveseket az öreg, a 90 éven felülieket, pedig az agg megjelölés illeti.

Az emberi átlagéletkor

Összehasonlítva az időszámításunk kezdete óta látható változásokat, örvendetesen nő az átlagéletkorunk.

Az átlagéletkor természetesen sok tényezőtől függ, úgymint a társadalmi berendezkedéstől, etnikai hovatartozástól, a társadalom rétegeződésétől, stb. Egészen egyszerű számításokkal arra a jól látható eredményre jutunk, hogy az emberek átlagéletkora egyre hosszabb. Az átlagéletkor emelkedése egyre gyorsabb.

Néhány érdekesség

A legöregebb nők Norvégiában élnek, a legmagasabb átlagéletkorú férfiak, pedig Svédországban. Egyes adatok szerint viszont a világ legöregebb emberei Új-Zélandban vannak. Ezzel szemben az afrikai államok többségében a lakosság még az ötven éves életkort sem éri el. Ennek oka egyebek között a rendkívül alacsony életszínvonal.

A különösen hosszú életkort megélt emberekről rendszeresen értesülhetünk a televízióból, a magazinokból az Internetről. A legmagasabb életkor matuzsálemi kornak nevezzük. Matuzsálem a biblia szerint 969 évig élt, Ádám 930 évig.

Éppen véget ért századunkban matuzsálemi kort élt meg Igor Korolov, aki az újságok szerint 150 évig élt, életének nagyobbik felében szakácsként dolgozott.

Thomas Parr angol férfi 152 évig élt, úgy tartják, hogy kilenc angol királyt élt túl. Gyomortúltengésbe halt bele, éppen az után, hogy meghívták a királyi udvarba, mint érdekes embert, s úgy látszik, jól tartották.

Parr boncolási lelete szerint a szervei állapota fiatalember szerveinek felelt meg. Az öreg Parr 80 évesen nősült meg először, majd másodszor 120 évesen. Mindkét házasságából gyermekei születtek.

Élete során tizenháromszor nősült Zaro Aga, aki török állampolgár volt, és 156 évesen halt meg.

Ismeretes Doktor P. Defournel esete, aki 120 évesen halt meg, de előtte még nála 80 évvel fiatalabb nőt vett feleségül, aki több gyermeket szült neki.

Javeir Pereira kolumbiai indián 168 évig élt, és röviddel a halála előtt New Yorkba hívták meg, ahol mindenkit bámulatba ejtett élénk érdeklődése a nők iránt.

Az emberi öregedés

A gerontológiai források szerint az ember ténylegesen hitelesített életkora 125 év. A tudósok az emberi élet legmagasabb határát jelenleg a 109-113 év közé teszik.

Az öregedés diagnózisa csődöt mond, ha csupán a naptári életkorra támaszkodik. Az életkor kategóriák eltolódása miatt szükség van az öregségről és az öregedésről alkotott nézetek felülvizsgálatára. Meg kell szabadulni a „naptár zsarnokságának” nevezett előítélettől.

Nemcsak az orvostudomány, de a pszichológia, és a gerontológia is egyetért abban, hogy tudományos szempontból tarthatatlan, ha az ember életkorát csapán az évei száma alapján akarjuk megállapítani.

Ha az ember céltalanul tekint a jövőbe, és lemond a további pszichológiai és szociális fejlődés lehetőségeiről, akkor bizony „komplex öregedésnek” indul. Az öregedés folyamatában egyre erőteljesebben figyelembe kell venni a pszichológiai állapotot és a szociális körülményeket is.

Fontos a pszichofizikai kiegyensúlyozottság. Ha leszoktatjuk a testünket minden erőfeszítésről, akkor olyan formába kerülünk, amely az öregkorra jellemző. Az orvosok szerint: aki védekezni akar az érelmeszesedés ellen, annak naponta egyszer meg kell izzadnia valamilyen erőkifejtéstől.

Az emberi öregedés ellen a leghatásosabb szer a fizikai és a szellemi aktivitás, a munka, az elfoglaltság, a hobbi, a saját örömre végzett tevékenység, valamint a környezet iránti érdeklődés. „Ha az embernek nincsenek ambíciói, a nem dolgozik másokkal közösen a holnap javára, a tegnapokban kezd élni.”(Pondelicek)

A negyvenöt és a hatvan év közötti életszakasz a legproduktívabb bizonyos feltételek megléte mellet. Öregszünk ugyan, az erők többsége törvényszerűen csökken, az öregedési folyamatot teljes egészében nem tudjuk visszaordítani, de az erőink fokozottabban az életcélokra összpontosulhatnak. Teljesítményünk magas szinten tartható, az erőfeszítések meghozzák az érett életkor számára a sikereket. Az élet középső szakasza az élet „aratásának” mondható. Ebben az életszakaszban a fiatalkori élményeinket életre keltjük, újra éljük, de harmonikusabb, kiegyensúlyozottabb formában és magasabb etikai minőségben.

A leélt négy-öt évtized alatt az ember kialakított olyan pszichésen kompenzáló mechanizmusokat, amelyekkel kártalanítja magát az öregedésért, kiegyenlíti az öregedés okozta biológiai hátrányokat. Képes elsajátítani a belső harmóniát, a teljesítmény pontosságát, ki tudja alakítani magában az alkotói szintézist, illetve a gondolkodás szintézisét, amely az évek során szerzet bölcsességre jellemző.