Gyakran Ismételt Kérdések   E-mail
Keresés
„Az ember nem az adott körülmények,
hanem az általa választott hozzáállás folytán boldog”

Hugh Downs

Az egyiknek sikerül, a másinak nem…

Önismeret és önbizalom nélkül nem megy

Önismeret, önbizalom nélkül nem megyFölteszem a kérdést: miért megy valaki önismereti, személyiségfejlesztő csoportba? A válasz magától értetődő: mert meg akarja ismerni önmagát. No de miért van szükségük az embereknek arra, hogy önismerethez, önbizalomhoz jussanak, illetve meglévő önismeretüket, személyiségüket fejlesszék? Mert önismeret és önbizalom nélkül nem megy!

Már a kisgyermeknél is megfigyelhető a keresési-kutatási ösztön, az önismeret igénye mely arra ösztönzi, hogy ne csak a környezetét, de önmagát is felfedezze. Ennek során egyre nagyobb önbizalom birtokába kerül, amely további ismeretek, tapasztalatok megszerzésére ösztönzi.

A felserdülő, majd felnőtté váló embernél az önismeret igényét a tudatosság vágya táplálja. Szeretnénk megérteni, hogy miért ver ki a veríték bizonyos helyzetekben? Mi az oka, hogy ilyen vagy olyan hatást teszünk az emberekre? Miért kedvelnek meg egyesek első látásra, és miért éreznek mások ellenszenvet az irányunkban?

Az élővilágban egyedül az ember képes az okkereső gondolkodásra. Éppen ezért a saját viselkedésének okait ne akarná ismerni?

Kudarcaink oka gyakran a kellő önismeret, az önbizalom hiánya

Mindannyiunkat foglalkoztat az a kérdés, hogy mi lehet az ok, amely egyes embereket akadályoz a kibontakozásban, az önmegvalósításban? Alapvető ellentmondásról van itt szó, amely az önmegvalósítási vágy és a társadalmi elvárásokhoz való alkalmazkodás között feszül.

Minden ember egyrészt „korának, környezetének, kultúrájának gyermeke”, másrészt indivídum, akiben él a remény önmaga sorsának alakítására, és személyes szabadságának megvalósítására.

Mind a munkahelyünkön, mind a magánéletünkben nehéz megtalálnunk azt az utat, amelyen járva megfelelünk a társadalmi elvárásoknak, de nem veszítjük el a saját énünket sem.

Neveltetésünknél fogva nagyon sokan küzdünk a kisebbségi érzés, az idegesség, a rossz hangulatra való hajlam problémájával. Kultúránkból adódóan a lakosságnak több, mint háromnegyed része küzd önértékelési zavarokkal, önbizalom hiánnyal.

Segítünk Neked
Szeretnéd megosztani valakivel gondjaidat?

Tanácsot is szeretnél kapni?

Szakértőnk készséggel válaszol, ha aktuális családi problémáiddal, kapcsolataiddal, lelki gondjaiddal keresed fel őt.

Kattints ide »

Munkahelyünk, mint a társadalmi megmérettetésünk színtere igen sokrétű frusztrációt okozhat. Például a mozgáshiány, amely lehetetlenné teszi a kisfokú szabadság érzés kialakulását is. Sok munkahelyen megszabják a munkahelyi szünetek idejét, és a munkavállaló nem akkor eszik, amikor éhes, nem akkor iszik, amikor szomjas, egyéb szükségleteit sem akkor végzi, amikor biológiai késztetése van, hanem amikor a munka üteme ezt megengedi. Legtöbben rutintevékenységeket végzünk, amelyek a természetes kíváncsiság elkorcsosulásához vezetnek. Kreativitásunkat szerencsés esetben is csak korlátozott mértékben élhetjük meg a legtöbb munkahelyen. Konformizmust követelnek tőlünk, amely az adott munkahellyel való teljes azonosulást jelenti. Mindennapjainkban megéljük, és többnyire fogcsikorgatva tűrjük az alacsony társadalmi rangunkkal járó frusztrációkat. Mindezek alapján belátható, hogy az önértékelés, önbecsülés, önbizalom megszerzése és növelése nem egyszerű, de nagyon is szükséges dolog.

Hányan tapasztaltuk már magunkon a nyugtalanságot, a feszültségérzést, az ingerlékenységet, a koncentrációképesség csökkenését, a lehangoltságra való hajlamot, az enerváltságot, a kisebbségi érzést? Ezek pszichikai tünetek. Ha időben nem kapunk segítséget, a pszichés tüneteink testi tünetekké „növik ki” magukat. Jelentkezik a hideg végtagok problémája a keringési zavarok miatt, izzadási rohamokra való hajlam, szabálytalan szívverés, szúró érzés a szívtájon, szédülés, magas vagy alacsony vérnyomás, fejfájás, tarkótáji izomfeszülés. A tünetek szinte a végtelenségig sorolhatók.

Sikereink alapja: kellő önismeret és önbizalom

Mit tehetünk annak érdekében, hogy megőrizzük a lelki egészségünket? Törekedjünk arra, hogy önmagunkból a lehetséges legjobbat hozzuk ki. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy megismerjük önmagunkat, kellő önbizalom mennyiséggel rendelkezünk. Önmagunkra figyeljünk, önmagunk valóságára, ne pedig arra, hogy mások milyennek akarnak látni bennünket. Járjunk a földön, számoljunk a reális lehetőségeinkkel, használjuk a józan eszünket, és közben próbáljuk meg kihozni magunkból és a lehetőségeinkből azt, ami számunkra a legjobb.

Felgyorsult életritmusunk, információk tömegével terhelt világunk változást követel az önmagunkhoz való viszonyunkban. Követeli, hogy tekintsünk körül, vegyük szemügyre a környezetünket, próbáljuk megérteni a helyzetünket, ismerjük meg a lehetséges útjainkat, és az elágazásoknál tudjunk dönteni.

Minden helyes döntés alapkövetelménye, hogy ismerjük a saját valós igényeinket, és reális képünk legyen a személyiségünk rejtett tartalékairól.

Nincs varázsige, amely mindannyiunkkal csodát művelhetne. A csodát mi művelhetjük magunkkal, amikor időt és figyelmet fordítunk arra, hogy megtanuljuk kik vagyunk valójában, miért reagálunk éppen így vagy úgy, melyek az erősségeink (önismeret), és hogyan fokozhatnánk ezeket, melyek a gyengéink, és miképpen győzhetnénk le azokat (önbizalom)?

Önbizalom nélkül nem érhető el siker

Önbizalom nélkül nem érhető el sikerA karrier építésekor nem megyünk semmire, ha hiányzik az önbecsülés. Ha viszont van, tudatában vagyunk gyenge pontjainknak, lehetőségeinknek, értékeinknek. Vagyis meg tudunk birkózni a különböző problémákkal, akadályokkal.

Az önbecsüléssel rendelkezőket négy alapvető képesség jellemzi:

  • Magabiztosság
  • Önbizalom
  • Pozitív önértékelés
  • Munkavégzés szabadsága.

Az önbecsülés felelősségteljessé tesz, valamint a céloknak megfelelő cselekvésre inspirál.

Persze önbizalma csak annak lehet, aki elfogadja önmagát. Az önbizalom elégedettséget biztosít, de mindenekelőtt azt az érzést kelti, hogy képesek vagyunk megfelelni, és eleget tenni a kihívásoknak. Amíg a magában kételkedő egyén agonizál, addig a magabiztos cselekszik, elhiszi, hogy képes irányítani és befolyása alatt tartani a történéseket.

Valójában az önbizalom fontosabb tulajdonság a magabiztosságnál. Ez ad az embereknek a legkritikusabb pillanatokban is erőt a túléléshez. Amíg a magabiztosság erős stressz hatására meginoghat, addig az önbizalom fenntartja a saját képességeinkben, ösztöneinkben és meggyőződésünkben való hitet.

Az önértékelés valójában egy saját magunkról alkotott kép, melyet sikereink, kudarcaink határoznak meg számunkra. Amit így elhiszünk, elképzelünk magunkról, az a személyiségkép testet ölt vágyainkban, törekvéseinkben, cselekedeteinkben és elért eredményeinkben.

A sikeres emberek reálisak és biztos az önértékelésük. Nincs szükségük arra, hogy mellőzzék az önértékelésük szempontjából fenyegető, kritikai észrevételeket. Általában az alacsony önbecsülésű embereket jellemzi, hogy a számukra kedvezőtlen információkat, egyszerűen nem veszik figyelembe, vagy felnagyítják sikereiket.

A magas önbecsülés másik jellemzője a bátor hozzáállás a karrierépítésben, valamint az elkövetett hibák elemzése, a hibákból történő tanulás és a konklúzió utáni újabb lelkes tervezés. Az alacsony önbecsülésű embereknél ezzel ellentétben a csalódások utáni meghátrálás tapasztalható, a körülmények és más személyek okolása mellett.

A magabiztosság helyett ilyenkor a félelem dominál és gátolja az egyén ambícióinak kibontakozását.

A magas önbecsülés a versenyszellemet is fejleszti, mindenekelőtt saját magunkkal szemben, mely eddigi eredményeink, sikereink felülmúlására buzdít. Alacsony önbecsüléssel kényszernek érezzük a fejlődést és az elvárásokat, miközben folyamatos dicséretre, elismerésre vágyunk.

A szégyenlős, bátortalan emberek gyakran engedik, hogy alacsony önbecsülésük és félelmük törekvéseik útjába álljanak. Önbizalom nélkül soha nem lesznek képesek elérni céljaikat és élvezni sikereiket.

Az önbecsülés folyamatos tanulással, gyakorlással fejleszthető, eredményeképpen cselekvőképessé, magabiztossá válhatsz a mindennapokban.

Kellő önbizalom

Hogy neked is sikerüljön,

kattints ide, és jelentkezz most

önismereti, személyiségfejlesztő csoportunkba!


Belőlem csak egy van - További információ és jelentkezés »

Belőlem csak egy van
Jelentkezz önismereti, személyiségfejlesztő csoportba!




Jelentkezésed beérkezése után munkatársunk felveszi veled a kapcsolatot az Ismerkedő interjú időpont egyeztetése érdekében!

Személyiségfejlesztés, önismeret - További információ a személyiségfejlesztő, önismereti levelező tréningekről »

Adalékok az önismeret és a személyiségfejlesztés témaköréhez

Önismeret és Énkép
A legtöbb ember a környezete, vagy a társadalmi elvárásoknak megfelelő célok szerint él. Abban a ritka esetben, ha ezek a célok találkoznak sajátjaival, vagy ambíció hiányában közömbös saját pozíciója iránt, akkor esetleg konfliktusmentesen élhet. Ellenkező esetben azonban az élet tele van konfliktusokkal, és eldöntendő kérdésekkel.

Önismeret és Énkép »


Személyiségfejlesztés
Amikor a személyiségfejlesztés témaköréről gondolkodunk, természetes, hogy felmerül bennünk a kérdés, mi is az a személyiség? Hétköznapi beszélgetéseinkben természetes módon használjuk a személyiség kifejezést, de vajon tudjuk-e pontosan, hogy mit is jelent a kifejezés: személyiség, vagy személyiségfejlesztés? Bizonyos tekintetben mindannyian kicsit pszichológusok (is) vagyunk, hiszen nagyon is érdekel bennünket, hogy az emberek miért olyanok, amilyenek, mi magunk - családunk, barátaink és munkatársaink - miért vagyunk olyanok, amilyenek, és hogyan változhatunk – remélhetőleg pozitív irányba.

Személyiségfejlesztés »


Önismeret, önbizalom hiánya
Nagyon izgalmas korban élünk, ahol előtérbe került az önismeret. Szüleink, nagyszüleink megadott séma szerint éltek, a társadalom keskeny mezsgyébe szorította az elvárásokat, milyennek kell, illik lennie egy rendes férfinak, nőnek, férjnek, feleségnek, s milyen legyen az ő viszonyuk. Igen leegyszerűsített kapcsolatminta volt ez. Bizonyos szempontból ez nagyon kényelmes is volt, nem kellett filózni azon, hogy „ki is vagyok én valójában?”, hiszen meg volt adva, beléjük volt nevelve, hogy ilyennek kell lenni. Aki nem ezt követte, az deviáns volt, kívülálló, aki az egész társadalmi renddel szemben állt.

Mára ezek a férfi-, nő- és kapcsolatmodellek lejártak, széthullóban vannak. Ez a kor elhozta nekünk azokat a tudásokat, melyek segítenek felismerni nekünk, hogy kik is vagyunk valójában. Még nem is olyan régen, 150 éve ez csak a papoknak, és a legmagasabb szellemi szinten élőknek adatott meg.

Önismeret, önbizalom hiánya »


Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is.