Nőnapi gondolatok 2005.
A Lelki Titkaink Hírlevél 2005. március 8. (Nőnapi) számából
Kedves Hölgytársaim!
A világ már csak ilyen: az ember vagy férfinak, vagy nőnek születik. A férfi az egyik pólus, a nő a másik pólus. Egyensúlyra törekednek, ezért hajtja a vágyakozás egyiket a másik felé. Az egymáshoz közeledés azonban nem mehet végbe konfliktusok nélkül.
A férfi és a nő kölcsönösen egymásra utalt, és kölcsönösen kiegészítik egymást.
Tény, hogy az ember vagy Nőnek, vagy Férfinak születik, de hogy Nőként és Férfiként éli-e le az életét, hogy beteljesíti-e hozott küldetését, az szándék, biológiai determináltság, pszichológiai szükséglet kérdése is.
Nőnek lenni jó!
Sajátos belső vágyaink és szükségleteink vannak, ingázunk a lemondás és megvalósítás, a siker és kudarc, az önmegvalósítás és önfeláldozás, a kétségek és remények között. Függeni és függetlenedni akarunk egyszerre.
Hogyan is találjuk meg belső békénket? - Úgy, hogy békét kötünk saját magunkkal.
Miért van az, hogy nehezen találjuk az utunkat?
Mert annyira megváltozott a világ körülöttünk. Úttörők vagyunk egy új szemlélet kialakulásánál. Nincs még messze az az időszak, amikor mi, nők azt az életfeladatot kaptuk édesanyáinktól, nagyanyáinktól, hogy a nő sorsa a férfi, és a gyermek, és a legfőbb feladatunk, hogy tökéletes házi tündérként éljük az életünket.
Tanácsot is szeretnél kapni?
Szakértőnk készséggel válaszol, ha aktuális családi problémáiddal, kapcsolataiddal, lelki gondjaiddal keresed fel őt.
Számtalan nemzedék öröksége az a szemlélet, hogy mi, nők vagyunk a család tartópillére. Feladatunk, hogy gyermekeket hozzunk a világra, minden eszközzel tartsuk össze a családot, legyünk a család szíve, érzelmi támasza, míg a férfiak az élet más területein tevékenykednek. Mi nők vagyunk azok, akikhez a gyermekeink testi, lelki sebeikkel fordulnak, mi töröljük le a könnyeiket, hozzánk fordul a férfi vigasztalásért, megnyugvásért. Az erőinket kimeríthetetlennek hisszük, s tudjuk, mi vagyunk a menedék. Éppen ez tölt el minket büszkeséggel, megelégedettséggel, és közben néha észre sem vesszük, hogy energiáink az odaadásban felemésztődnek.
Megváltozott körülöttünk a világ, megváltoztak a követelmények. A gazdasági kényszer kiütötte a kezünkből a fakanalat. Kinyílt számunkra a világ. Megtapasztaltuk, hogy mi is képesek vagyunk… és kicsit talán meg is ijedtünk a saját lehetőségeinktől. Néha még magunk sem hisszük el, hogy tehetségesek, ügyesek, kitartóak és erősek vagyunk. Gyakran szemben áll bennünk a hozott kulturális örökségünk, a neveltetésünk, és a mai kor követelményei, lehetőségei. A hagyományos, kiszolgáltatott helyzetet megváltoztatni nem egyszerű, és főleg nem könnyű dolog. Gyakran szigorúan elmarasztaljuk magunkat, lelkifurdalást érzünk, mert fontos a munkánk, és egyre többször érezzük, hogy mi magunk is fontosak vagyunk magunknak. Önzőnek tartjuk a viselkedésünket, hiszen édesanyám, nagyanyám sosem mondott, vagy tett volna olyanokat, amelyeket én megteszek.
Ismerős ez az érzés?
Félünk a változásoktól. Félünk kifejezni az igényeinket. Félünk kifogásolni, vagy nemet mondani bizonyos helyzetekre. Félünk, hogy elveszítjük a szeretetet, amelyet engedelmes, jó kislányként, feleségként, anyaként, szeretőként, munkatársként, szomszédként, megkaptunk. Mert kiszolgáltuk az összes igényt, amit elvártak tőlünk.
Ki törődik a mi igényeinkkel?
Van egy rossz hírem. A saját igényeinkkel először saját magunknak kell törődni. Ha megtanultuk ezt, akkor tudjuk kérni a környezetünktől, hogy engedje meg és támogasson minket abban, hogy új értelmet keressünk az életünknek, kipróbáljuk az önkifejezés új módjait. Bizonytalanságunkban, tanácstalanságunkban vissza-visszatérünk ősi szerepeinkhez. Hiába beszélünk a nők egyenjogúságáról a munkában, a fizetésben, a politikai és gazdasági életben, Érzelmileg még ezer szállal kötődünk az ősi nőmodellhez. Feladataink megsokszorozódnak, mert meg akarunk felelni egyszerre a múlt, és a jelen követelményeinek is.
Az érzelmek és az intuíció hagyományosan női felségterület, és mint oly sok minden más is, az idők folyamán társadalmilag ez is leértékelődött. Az értelmi képességek mellett eltörpülnek az érzelmi készségek. Pedig az érzelmeknek hatalmuk van, az emberek éppen ezért félnek tőlük. S mint általában, ha valami fölött nincs biztos uralmunk, azt megpróbáljuk tagadni, kisebbíteni, elfojtani. Bátor katonák, okos politikusok, intellektuálisan magasan képzett, tudományokban sikeres emberek néha gyáván megfutamodnak a saját érzéseik elől, s inkább elfojtják azokat, mert úgy kényelmesebb, egyszerűbb az élet.
Nekünk, nőknek megadatott az intuíciók gazdag eszköztára, ne fosszuk hát meg magunkat a belső felismerések, a belső irányítás forrásaitól. Ne fogadjuk el azt a nézetet, hogy a fejünk uralkodik a szívünkön, inkább segítsük, hogy a fej és a szív harmonikusan együttműködjön. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy felismerjük, felvállaljuk, és tanuljuk meg célravezetően kifejezni az érzéseinket.
Mutassunk példát a gyermekeinknek, tanuljuk meg úgy élni az életünket, hogy elfogadjuk a saját érzéseinket, kicsinységünket és nagyságunkat, hogy felvállaljuk női mivoltunkat, erőnket és esendőségünket!
Legyen szép nap a mai napunk is! 
Ha úgy érzed, hogy ez egyedül nem megy, hogy neked is sikerüljön,
kattints ide, és jelentkezz most
önismereti, személyiségfejlesztő csoportunkba!
További információ az önismereti, személyiségfejlesztő csoportokról »
Próbáld ki az önismereti teszt oldalunkat is! »
Belőlem csak egy van - További információ és jelentkezés »
Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is.
