A magány

Önismeret és önbizalom nélkül nem megy

Ünnepek és év vége közeledvén, amikor is az ország a Nagy Ünnepi Hajszoltság fáradalmait piheni ki, újra reflektorfénybe kerül a magány, a magányosság kérdése. Lesz két hét az év végén, amikor kizökkenünk a megszokott hétköznapokból, amikor lelassul a „ki tudja hova rohanó” világunk, hideg az idő, és barátságtalan hosszasan a természetben tartózkodni. Magunkra csukjuk az otthonunk ajtaját, és ilyenkor sokan élik meg a magányosság keserű heteit.

A magány manapság azt jelenti, hogy társ nélküli életet élünk, levertek, rosszkedvűek, elhagyatottak vagyunk, és félünk, hogy ez nem is lesz soha már másképpen. Nehéz érzés, amikor minden estét egyedül töltünk a televízió előtt, vagy azért túlórázunk szívesen, mert akkor csak aludni térünk haza a néma lakásunkba.

Meghittségre vágyunk, arra, hogy csörögjön végre a telefonunk, és a vonal végén valaki olyan szólaljon meg, akit érdekel a személyünk. Meghittségre vágyunk, miközben félünk a visszautasítástól. A magány a szégyenérzet forrása, a szégyené, mert úgy gondoljuk, hogy unalmasak vagyunk, és egy csődtömegnek látjuk magunkat, aki nem tud kapcsolatot teremteni. Népszerűtlennek, selejtesnek érezzük magunkat, mert senkinek sem kellünk.

Az ártó magány okai

Magányosnak lenni sohasem vidám dolog. Kínzó érzés, amikor szeretnél valakivel egy intim, szeretetteljes kapcsolatot, de nem találsz ilyent, vagy ha találsz is, rövid idő alatt vége lesz.

Számtalan oka lehet a magányosságnak. Kereshetjük az okokat a külső körülményekben, hiszen hányan ingáznak, vagy töltik külföldön a munkás éveiket. Kénytelenek a családtól, a szeretteiktől elszakítva dolgozni, megkeresni a család fenntartásához szükséges pénzt. Vannak, akiknek a házassága csődbe ment, szétköltöztek, vagy el is váltak már, és vannak, akik a párjuk halála miatt magányosak. A magány forrása a megöregedés is, amikor ritkul a család, és ritkulnak a bizalmas baráti kapcsolatok is.

A magányosság oka a külső körülményekben keresendő?

Sok embernek nincs lehetősége baráti vagy egyéb társas kapcsolatok kialakítására. Ilyenek, akik egyedül végzik a munkájukat, vagy akik vezető beosztásban dolgoznak, és úgy érzik, a munka rovására menne, ha a beosztottak közül választanának barátokat. A kisvállalkozások tulajdonosai gyakran válnak önnön rabszolgáikká, és sajnálják az időt a kapcsolatok építgetésére. De gyakran magányosak azok is, akik a megszokottól eltérő munkaidőben dolgoznak, például állandó éjszakásak.

Magányossá tehetnek a különböző kötelékek is. Akinek a családjában egészen kicsi gyermek van, vagy ápolásra szoruló beteg. Őket nem lehet betenni a kocsiba, de egyedül sem lehet hagyni. Ezeket a gondokat tovább súlyosbítja a pénz hiánya. Az egyedülálló szülők különösen nehéz helyzetben vannak, talán ők a legkiszolgáltatottabbak.

A magányosság oka a személyiségben keresendő?

Vannak, akik a magányosságukat a velük született tartózkodó természetüknek tulajdonítják. Gátlásosnak ismerik magukat, mert gátlásosnak nevelődtek. Ők azok, akiknek a családjában nem volt szabad az érzéseknek, főleg a fájdalmas érzéseknek hangot adni, Nem volt szabad kétségbe esni, vagy sírni, mert ha az önfegyelem álarca mögül kilátszott a fájdalom, az elégedetlenség, akkor rendre utasították, hogy ne cirkuszoljon, szedje már össze magát. Az érzelemkitörés tilos volt, mert gyengeségnek számított.

Azok az emberek, akik nem bíznak senkiben, gyakran magányosak. A „maguknak való emberek” csak a szűk családban bíznak, vagy senkiben. Aztán, ha magukra maradnak, nem találnak utat a többi emberhez.

S ne feledkezzünk meg az önbizalomhiánnyal küzdőkről sem. Ők azok, akik azért nem vonzzák a többi embert, mert aki nem tartja magát valamire, azt a többi ember sem tartja valamire. Aki azt gondolja magáról, hogy csúnyácska, butácska, és nem ér annyit, mint mások, akik unalmasnak, jelentéktelennek tartják magukat, kitartó, nehéz munkával el is érik, hogy mások is ilyennek lássák őket.

Hogyan alakul ki a magány?

A magány kialakulásának három fő szakaszát különböztetjük meg.

• A magány első szakasza

  Az első szakaszban az ember elveszíti a kontaktust a többiekkel. Hiába adja jelét egy másik ember tudtára, hogy szereti, kedveli, hogy fontos a számára, a másik nem reagál, tehát nem tud létre jönni a kölcsönösség. Ezért van oly nagy jelentősége az apró intimitásoknak, vagy a vallomásoknak. Ha ezek nem kölcsönösek, ha valakinek az életéből hiányzik a gyengédség, ha úgy érzi, hogy nem tartozik senkihez, akkor kialakul a magány első szakasza.

• A magány második szakasza

  A második stádium: az első szakasz nem okoz azonnal nagy károkat, hiszen, ha nincs, akire a szeretetünket rátehetnénk, aki viszonozná a gyengédségünket, ez egy bizonyos ideig elviselhető. Könnyebb a helyzet, ha tudjuk, hogy ez az állapot csak egy bizonyos ideig fog tartani.

  Ha nem gyakorolhatjuk a befogadást, az elfogadást, ha nem adhatunk szeretetet egy másik embernek, vagy nem kaphatunk tőle, akkor elfelejtünk mosolyogni, mások pedig nem fognak mosolyogni ránk. Félszeggé válik a viselkedés, esetlenné a kézfogás, hiszen a magányos ember nincs hozzászokva az érintéshez. Változik a beszédritmus, a hangszín, az öltözködés, miközben folyamatosan csökken a bizalom. Elveszik a hite abban a magányos embernek, hogy egyáltalán képes volna kapcsolatot teremteni. Akár mást, akár magát okolja valaki, mindenképpen elszigetelődik a többi embertől.

• A magány hamadik szakasza

  A magány harmadik szakaszában a kapcsolatteremtő és a befogadó képesség annyira megsérül, hogy nem hozható helyre. A magányos ember közömbössé, érzelemre képtelenné válik. Megpróbálja felülvizsgálni az eddigi életét, és komolyan szembenézni a valósággal. Ekkor úgy érzi, hogy igazán senkinek sem számít, minden mindegy, és ez az állapot életveszélyessé válhat. Bekövetkezhet az öngyilkosság.

  A befelé forduló, zárkózottabb embereken könnyebben eluralkodik a magány.

A magány pozitív oldala

Vitathatatlan, hogy az ember társas lény. Egymásra vagyunk utalva, függünk egymástól, függünk a kapcsolati hálónktól, hiszen a másokkal való viszonyítás közben válunk valakivé. Képesek vagyunk arra, hogy sok időt és figyelmet szenteljünk a kapcsolatainknak. Különbséget teszünk a kapcsolataink szerint, megkülönböztetünk idegeneket, alig ismerősöket, szoros ismeretségeket, barátságokat, rokonokat, szerelmet, szexet. Az érzelmi háztartásunk úgy alakult, hogy a kapcsolataink minősége meghatározza a lelki egyensúlyunkat. A legtöbb ember a boldogság forrásaként elsőként az egészséget említi, majd a boldog párkapcsolatot, az őt szerető családot nevezi meg. Mert az az érzés, hogy tartozzunk valakihez, olyan alapvető szükségletünk, mint az evés, ivás, alvás.

Ugyanakkor az ember reflexív lény, és az önmegvalósításhoz, az alkotáshoz, az önfelfedezéshez, az autonómiához egyedüllétre van szüksége.

„A magány a legáldáshozóbb állapot, amely az embert elérheti. A magány nem más, mint az alkotófolyamat kezdete. Mozgatóerő, mely az arctalan tömeg fölé emel, mely mássá tesz. Ez adja meg az élet savát és borsát. A kifelé forduló emberek sosem válnak igazán eme állapot részeseivé, mivel énjük, mely állandó figyelmet követel, nem engedi, hogy a magány hatalmába kerítse őket. Az életét a nyilvánosság előtt élő ember boldogtalan, ha elveszíti környezetének személye iránt tanúsított érdeklődését, kitaszítottá, reményvesztetté válik - és egyedül marad. Mégsem ismeri meg a magány felemelő érzetét. Aki befelé éli a világot, és engedi, hogy az elemek úgy borzolják végig idegeit, érzéseit és érzékeit, mint egy avatott kéz a hárfa húrjait, mindig többet lát a valóságból; képes lesz felfogni azokat az ingereket is, melyek iránt a többség érzéketlen marad, látni fog olyan dolgokat, melyek fölött a felületes szemlélő tekintete elsiklik.”

(Gabriel García Márquez: Száz év magány)

Azok a művészek, feltalálók, tudósok, azok az alkotók, akik magányosan élnek ugyan, de az alkotásaikon, a műveiken keresztül szellemi kapcsolatot tartanak fenn a társadalom tagjaival, kivételt jelentenek. Magányosak ugyan a szó hétköznapi értelmében, de a személyiségük magas fejlettségi fokon van, így ők a műveiken keresztül határozzák meg magukat, és így tartanak kapcsolatot az olvasóikkal, az őket értékelő, a műveiket ismerő emberekkel.

Csehák Hajnalka pszichológus

Ha a magány negatív hatása alatt állsz, ha nem érted, hogy miért vagy magányos, ha változtatni szeretnél az életeden, gyere el az önismereti, személyiségfejlesztő Ego building tréningünkre, mert ott megtanulod jól használni a kapcsolatteremtő képességedet.

Ego building az önismeret, a kapcsolatkezelés mesteriskolája

Az Ego building 150 órás önismeret, a kapcsolatkezelés mesteriskolája, hiszen a tegnapi megoldások egyre kevésbé alkalmazhatók a mai helyzetekben.

Bármilyen munkát végzünk is, legyen az értékesítés, ügyfélszolgálat, közszereplés, oktatás, vagy bármi más, a sikeres munkavégzés elképzelhetetlen a mondanivalónk és a személyünk elfogadtatása nélkül. Általánosságban azonban elmondható, hogy senki nem születik optimális kommunikátornak. A kommunikáció ugyanis olyan készség, amely ugyan rendkívül szorosan kapcsolódik a személyiségünkhöz, temperamentumunkhoz, pszichés tempónkhoz, mégis bizonyos gyakorlatokkal igen hatékonyan fejleszthető. Ezért az Ego-building tréning fontos alkotóeleme az önérvényesítő (asszertív) kommunikáció.

A közös munka során a résztvevők megtanulják, hogyan korrigálhatják a rossz hangulataikat, téves hiedelmeiket, gondolataikat. Alapfeltevés, hogy a gondolat megelőzi az érzelmet, ezért a tréning során megtanuljuk, hogyan helyettesíthetők a negatív gondolatok egészséges gondolatokkal. A lelki egészség megszerzése és megtartása azt eredményezi, hogy a hangulatunk, a viselkedésünk, a fizikai állapotunk (az immunrendszerünk), az önértékelésünk javul, sikerességünk az élet minden területén nő.

A 15 alkalmas csoportfoglalkozások során megtanuljuk, hogyan kell azonosítani a diszfunkcionális gondolatokat, érvényességüket tesztelni, majd olyan új készségeket elsajátítani, amelyek oldják a szorongásainkat, kordában tartják az indulatainkat, oldják az érzelmi elakadásainkat, lelki konfliktusainkat.

Ego building témakörök

Személyiségfejlesztés, önismeret - További információ a kezdő személyiségfejlesztő, önismereti tréningekről »

Adalékok az önismeret és a személyiségfejlesztés témaköréhez

Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is.