Karinthy Frigyes
Mire vágynak a nők? és Mire vágynak a férfiak?
Mire vágynak a nők?
A nők férfiakra vágynak
A nők azt szeretnék, ha kényeztetnék, babusgatnák őket a kapcsolatukban, mert ha nem ez történik, akkor elfásulnak, és úgy érzik, túl sokat nyújtanak a párjuknak. Úgy érzik, hogy csak adnak és adnak, míg egyszer csak már nem lesz mit adniuk.
Ha azt érzik a nők, hogy törődnek velük és tisztelik, szeretik őket, egyre jobban kivirulnak és minden eddiginél többet és szívesebben tudnak adni önmagukból. Amikor egy nő beleszeret egy férfiba, akkor azt reméli, hogy erős, gondoskodó társra lelt. Ha egy nő hosszabb ideig csak ad, de nem kap viszonzásul törődést, szeretgetést, akkor magányossá válik. Megéli az elszigeteltséget.
A legtöbb férfi alig érti, hogy milyen fontos a nő számára, hogy érezze a társa támogatását. A férfiak néha jól látják, hogy a nő egyedül is megbirkózik a feladattal, ezért nem támogatják. Hiszen a férfiak úgy működnek, hogy ha egyedül is meg tudnak oldani egy problémát, akkor nem beszélnek róla senkivel. Ezért nyugodtan hallgatnak, amikor látják, hogy a nő képes megbirkózni a feladataival. A nő viszont - bár az eszével tudja, hogy megoldja a problémáit, de az érzései mégis igénylik a figyelmet, kényeztetést, a szeretet megnyilvánulását.
Amikor egy nő zaklatott, kimerült vagy kétségbeesett, akkor fokozottabban vágyik arra, hogy érezze, nincs egyedül. Vágyik a férfi közelségére, a bensőségesség érzésére, egy kis beszélgetésre. Ilyenkor a legfontosabb bizonyítéka a szerelemnek, ha a férfi meghallgatja. Ha ugyanis a nő megoszthatja valakivel az érzéseit, akkor megerősödik abban a hitében, hogy érdemes a szeretetre. Már nem kételkedik, és eltűnik a bizalmatlansága.
Tanácsot is szeretnél kapni?
Szakértőnk készséggel válaszol, ha aktuális családi problémáiddal, kapcsolataiddal, lelki gondjaiddal keresed fel őt.
Kattints ide »
Sok férfitől hallottam már azt a mondatot: minek mondjam minden nap, hogy szeretem, mikor úgyis tudja. Ha nem szeretném, nem élnék vele. Ez óriási tévedés. A nők minden nap igénylik a szeretet megnyilvánulását. Ha sokáig nem kapnak „bizonyítékot” a szeretetről, akkor elbizonytalanodnak, úgy érzik, nem érdemlik meg a szeretetet, és gyakran megfogalmazzák, hogy „őket talán nem is lehet szeretni”. Ez természetesen szélsőséges viselkedésmód, de a nők hajlamosak a szélsőségekre, amikor a szerelemről van szó.
Munkám során azt tapasztalom, hogy a legtöbb nő belefáradt abba, hogy mindig csak adjon. Időt szeretne arra, hogy magával foglalkozzon, hogy felfedezze önmagát. Vágyik valakire, akiről nem kell gondoskodnia, aki érzelmi támaszt nyújt neki.
Mikor egy nő rájön, hogy túl sokat adott, általában a férfit hibáztatja mindkettőjük boldogtalanságáért. Igazságtalannak érzi, hogy ő lényegesen többet adott, mint amennyit kapott a kapcsolatban. Bár a legtöbb esetben igaz, hogy nem kapta meg azt a figyelmet, törődést és szeretetet, amit megérdemelt volna, mégsem szabad a társát hibáztatni ezért. Be kell látnia, hogy ő is felelős azért, hogy így alakult. Túl sokáig tűrte azt, ami kellemetlen volt a számára, nem húzta meg időben a határokat.
Az egyik nagyon fontos tudás egy nő számára, hogy felismerje azt a határt, amelyen túl már nem adhat a párjának anélkül, hogy ő maga ne károsodna. Ha felismeri ezt a határt, nem válik mártírrá, aki bűnbakot keres elrontott életéért, hanem felelősséget vállaló emberként kicsit visszavonul, kevesebbet ad. Megszabja a határait.
Lássunk erre egy példát. Harmincas éveinek közepén járó, csinos, ápolt, intelligens hölgy keresett fel, nevezzük Áginak. Elmondta, hogy 7 évvel ezelőtt „szerződést kötöttek” a férjével, hogy a férj a munkája mellett főiskolát fog végezni. 3 gyermekük van, és a megállapodás úgy szólt, hogy ő otthon marad főállású anyaként, hogy a család semmiben ne szenvedjen hiányt, amíg az apuka tanul. Az otthonuk legyen a béke és a nyugalom szigete, az anya fogja biztosítani ehhez az érzelmi hátteret.
Ettől kezdve a család nem járt kirándulni, fokozatosan elmaradtak a közös programok, a férj eredményesen tanult, a család csendesen alkalmazkodott. A családfő egy idő után elvárta a teljes csendet és a tökéletes kiszolgálást. Vizsgaidőszakban inkább elment otthonról egy rokonhoz, ahol lábujjhegyen közlekedtek, hogy teljes figyelmével tanulhasson. A feleség egyre alkalmatlanabbnak érezte magát, hiszen még a csendet sem tudta biztosítani élete párjának.
Négy év múlva meglett a diploma. A feleség és a gyermekek várták, hogy a család ismét együtt legyen, közös programokat szervezzenek, élhessék azt az életet, amelyet négy éven át nélkülöztek. A férjet előléptették. A következő évben azért nem maradt ideje a családra, mert az új feladat lekötötte a figyelmét. Aztán jött az igény: most egyetemet szeretne végezni. Újra indult a tanulás, a feszültség és a távolság egyre nőtt a házaspár között. A gyermekek kapcsolata az édesapjukkal a minimálisra csökkent. Ez a folyamat 7 éve tart. Ági lassan feladta az összes álmát a szép családi életről. Próbálkozott 4 órás munkával, de a férje lebeszélte, ez az életforma nem szolgálja a család érdekeit. A férj hiába ígérte, hogy még két év, és az életük egy kánaán lesz, Ági úgy érezte, késő lesz. A gyermekek addigra megnőnek, és nem volt részük családi kirándulásokban, nyaralásokban, közös játékokban, ünnepekben.
Ági a betegséget választotta, hogy felhívja magára a figyelmet. „Pánikbeteg” lett, és rosszulléteivel követelte ki , hogy a férje legalább néha rá figyeljen. A férj azonban csak egyre türelmetlenebb lett, Ági betegsége nem hatotta meg.
Közös munkánk során megtanultuk meghúzni a határokat. Ági megtanulta, hogy az igényeit a megfelelő módon kifejezze. Egy alkalommal kérte a férjét, hogy hét végén menjenek el kirándulni. A férj azt válaszolta, tanulnia kell, nemsokára kezdődik a vizsgaidőszak. Ági akkor elmondta a „varázsmondatot”: - Nagyon sajnálom, hogy nem tudsz velünk jönni, de mi a gyermekekkel reggel 8-kor indulunk. A férj megpróbálta lebeszélni, de Ági hajthatatlan maradt. Bár tele volt kétségekkel, félt a rosszulléttől, a férje haragjától, de felszabadult, boldog napot töltöttek el a gyermekeivel együtt.
Ági belátta, hogy a férje folyamatosan megsértette az ő határait, tiszteletlenül viselkedett vele, kiabált, morgott, visszautasította a kéréseit, és nevetségesnek minősítette az érzéseit. Igaz, hogy ő meg ott hibázott, hogy nem jelölte ki előre ezeket a határokat, és csak sajnálgatta magát.
Ági azóta megtanulta, hogy hol húzza meg a határait. A pánikrohamai egyre ritkábbak.
Megtanulta a felelősségvállalást a saját döntéseiért, egyre több önálló döntést hoz, és ezzel kivívta a férje tiszteletét, és megbecsülését.
Mire vágynak a férfiak?
A férfiak nőkre vágynak
A férfiak azt szeretnék, ha folyamatosan érezhetnék, hogy szükség van rájuk. Ha azt tapasztalják, hogy a társuk bízik bennük, és méltányolja az igyekezetüket amely arra irányul, hogy a párjuk kívánságait teljesítsék, egyre erősebbek lesznek, és többet tudnak a másiknak nyújtani. A férfiakat úgy lehet ösztönözni, ha elismerik az erőfeszítéseiket.
A férfiak megoldásokat akarnak. Azért akarnak megoldásokat, mert ezzel bizonyítani tudják a hozzáértésüket. Ha egy nő nem fogadja el a férfi megoldási javaslatát, akkor a férfi úgy érzi, megkérdőjelezték a hozzáértését, nem tisztelik eléggé. Ezért tovább már nem is foglalkozik a nő problémájával.
A férfiak, ha zaklatottak, akkor egyedül akarnak lenni. Visszavonulnak, magukba fordulnak, és a gondjaik megoldására koncentrálnak. A problémákat osztályozzák súlyosságuk és sürgősségük szerint. A megoldás sorrendje: először a legsúlyosabb vagy legsürgősebb problémával foglalkoznak.
A férfiak nyerni akarnak, mégpedig nem csak simán nyerni, hanem azt is akarják, hogy a másik veszítsen. Nézzük például a teniszt. Ha egy férfi meccset játszik, nem elegendő, hogy csak úgy nyerjen. Az ügyességét, rátermettségét, a jobb felkészültségét bravúros labdapörgetéssel, cseles ütésekkel igyekszik bizonyítani. Legalább annyira élvezi azt, hogy a társa veszít, mint a saját nyereségét. Akkor teljes a győzelem érzése, ha fölényes győzelemnek lehet elkönyvelni.
Ha egy férfira nagy nyomás nehezedik, akkor feledékenyebb, megbízhatatlanabb, elérhetetlenebb lesz a társa számára. Kapcsolataiból távolodik. Ha ilyenkor próbálunk beszélgetni vele, úgy tűnik, mintha alig lenne jelen. Természetesen azért nem figyel ránk, mert a problémáján rágódik, megoldást keres. Érdemes ilyenkor békén hagyni, és kivárni, míg megoldja a problémát, mert utána megújult érdeklődéssel és nagyobb törődéssel fordul majd a társa felé.
Mi történik akkor, ha a férfi nem találja meg rövid idő alatt a megoldást a problémájára? Ilyenkor keres kisebb célokat, amelyeket megvalósíthat. Például újságot olvas, tévét néz, autót vezet, de egy biztos: nem beszélget az őt nyomasztó gondokról. Kicsit felejtenie kell, hogy a kikapcsolódás után újult erővel dolgozzon a problémája megoldásán.
Óriási hibát követ el az a nő, aki ilyenkor szóra akarja bírni a férfit. Visszautasítás, ideges szóváltás lesz a vége, és mindkettőjükben a meg nem értettség érzése marad.
Még nagyobb melléfogás, ha a nő ilyen esetben tanácsot próbál adni. A kéretlenül adott „segítség” megalázó a férfi számára. Azt jelenti neki, hogy nem bíznak benne annyira sem, hogy egészen apró dolgokat meg tudna oldani egyedül is. Ha a nő rámutat arra, hogy párja mit tett rosszul, ezt a férfi súlyos kritikának értékeli. A nőt a segítségadásban a szeretet kimutatásának vágya vezérli, a férfi, pedig támadásnak, fájó kritizálásnak éli meg.
Nem szabad megfeledkezni róla, hogy a férfi vágya az, hogy csak akkor kapjon segítséget és tanácsot, ha kér. Sok férfi számára fontos, hogy bebizonyítsa: el tudja érni a céljait. Gyakran tapasztalható, hogy az apró kudarcok jobban bántják a férfiakat, mint a súlyosabbak.
Néha a férfiak azt kifogásolják, hogy szívesen segítenének a párjuknak, de nem tudják, mikor tesznek jót, mikor várnak a nők valódi segítséget, és mikor panaszkodnak csak úgy… Valóban csak kevés nő tudja a segítségkérésnek azt a módját, amit úgy neveznek: egyenesen segítséget kérni. Ez így hangzik: Légy szíves tedd meg ezt és ezt. Vagy: Szeretném, ha ezt meg ezt megtennéd nekem. A férfiak a segítségkérés ezen eseteiben hálásak, mert nem kell találgatniuk, mit is akarhat valójában a társuk.
Amikor egy férfinak problémája támad, feltámad benne egy ősi ösztön, amely még a magányos vadászatok emlékét hordozza a sejtjeiben. Ez azt sugallja, hogy az embernek vészhelyzetben először magával kell foglalkoznia, és csak utána mással.
Érdekes megfigyelés, hogy amikor a repülőgépen a kapitány bemondja, hogy: „Hölgyeim és uraim, kérem, tegyék fel az oxigénmaszkot”, a férfiak gondolkodás nélkül felteszik magukra, utána, pedig a társaságukban lévő másik személyek segítségére sietnek. A hölgyek ugyanerre a felszólításra először a társaságukban lévő gyermekre teszik fel az oxigénmaszkot, és csak utána magukra. Azt gondolnánk, hogy ez a férfiaktól önzés, pedig csak a logikus, előrelátó, ösztönös gondoskodás. Gondoljunk bele, ha a férfi magára vette az oxigénmaszkot, akkor bárkinek biztonsággal nyújthat segítséget a továbbiakban. Ha azonban először a többiekkel törődik, elveszítheti az eszméletét, és akkor ahelyett, hogy másokon segíthetne, ő szorul segítségre.
Ha egy párkapcsolat boldogtalan, egészen biztos, hogy mindkét fél felelős a boldogtalanságért. Ha egy nő túl sokat ad, ezért nem a partnerét kell hibáztatnia. Ugyanez a helyzet, ha a férfi ad túl keveset. A végső tanulság az, hogy hiábavaló dolog mindenért a másikat hibáztatni. Megváltoztatni mindenki csak a saját hozzáállását tudja.
Párkapcsolati válságok kezelése tréning: részletes információk, jelentkezés »
Cselekedj, mert a szándék kevés a sikerhez!
Párkapcsolat válsága - További információ a párkapcsolati válságkezelő levelező tréningekről »
Párkapcsolat, párkapcsolat válsága cikkgyűjtemény
| A párkapcsolat |
| Az a fajta kapcsolat, amelyről a lányregények írnak, s amelyeken sokan felnövünk, és meseszerű álmokat szövünk a jövőnkről - nem létezik. Illetve az csak az álmainkban, vágyainkban létezik. A tökéletes kapcsolat. De be kell látnunk, hogy amint nincs tökéletes ember, úgy nem lehet tökéletes kapcsolat sem. Teljes kapcsolat, amely minden álmunkat megvalósítja, nincs. Valami mindig hibádzik. Mégsem elégszünk meg kevesebbel, mint a mindenséggel, párunkat a tökéletes partnernek érezzük. A párkapcsolatról - a kezdetektől a párkapcsolati válságig » |
| Pár(bajok) |
| Amikor szerelmesek leszünk, csodálatosan érezzük magunkat. Örökké szeretni fogjuk egymást - hisszük. Hogy a szerelem elmúlik? Másnál igen, no de nálunk? Velünk ilyen nem fordulhat elő, a mi szerelmünk örökké tart majd - gondoljuk és hirdetjük. Látjuk szüleink, barátaink, ismerőseink problémáját, de a mi szerelmünk nem olyan. A mi szerelmünk fölötte áll mindeneknek. Majd mi megmutatjuk, hogy a mi szerelmünk sosem múlik el, a mi boldogságunk örökké tart, és nálunk minden másképpen lesz, mint másoknál. Úgy érezzük, hogy ez a csodálatos érzés csak a miénk, boldogok vagyunk, hisszük, hogy a mi szerelmünk, a mi kapcsolatunk különleges, elszakíthatatlan kötelék. |
| Párkapcsolati problémák |
| Kisírt szemekkel, kétségbeesetten, világvége hangulatban keseregve kérnek segítséget a klienseink, amikor azzal keresnek föl, hogy el akarja őket a hagyni a partnerük, válságba került a kapcsolatuk, s mindez teljesen váratlanul érte őket. Valójában ez azt jelenti, hogy a már egy ideje fennálló problémákról nem veszünk tudomást, ha tudjuk, nem beszélünk róla, próbáljuk hárítani, a másiktól várjuk a megoldást. Olyan hibákat követünk el, amelyek felhalmozódva, gyakran már orvosolhatatlan szakadékot képeznek a kapcsolatban. Mindez elkerülhető lenne, ha időben feltennénk magunknak a kérdést: Hogyan lehet saját, illetve kapcsolatunk hasznára fordítani a párkapcsolati krízist? Miért várjuk meg, hogy komoly válság alakuljon ki? |
| Miért bántasz? A szóbeli bántalmazás |
| Az emberi kapcsolatok torzulásának egyik legfájdalmasabb formája a szóbeli bántalmazó magatartás. A szóbeli bántalmazás sokkal alattomosabb bántási forma, mint a fizikai bántalmazás. |
| A szóbeli bántalmazás – Az áldozattá válás útján |
| Kérlek, vizsgáld meg az alábbi állításokat, hogy meg tudd határozni, előfordul-e a párkapcsolatodban a szóbeli erőszak. Jelöld meg azokat az állításokat, amelyek igazak a Te esetedben! Ha a válaszaid arra döbbentenek rá, hogy szóbeli erőszak áldozata vagy, keress segítséget, mert a maradék önbecsülésed is felőrlődik a párkapcsolatodban! |
| Egyenes beszéd |
| Ez a nagy-nagy hallgatás számtalan korábbi kis hallgatásból hízott ekkorára. Most már hallgatnak - legalább nem bántják egymást. A nagy, kirobbanó veszekedések arról árulkodnak, hogy sok kisebb-nagyobb, fontos-kevésbé fontos beszélgetést engedtünk szabadjára korábban. Az elkeseredés heve mögött ezer kisebb megértés-rontás van. |
| Mire vágynak a nők? és Mire vágynak a férfiak? |
| A nők férfiakra vágynak A nők azt szeretnék, ha kényeztetnék, babusgatnák őket a kapcsolatukban, mert ha nem ez történik, akkor elfásulnak, és úgy érzik, túl sokat nyújtanak a párjuknak. Úgy érzik, hogy csak adnak és adnak, míg egyszer csak már nem lesz mit adniuk. A férfiak nőkre vágynak A férfiak azt szeretnék, ha folyamatosan érezhetnék, hogy szükség van rájuk. Ha azt tapasztalják, hogy a társuk bízik bennük, és méltányolja az igyekezetüket amely arra irányul, hogy a párjuk kívánságait teljesítsék, egyre erősebbek lesznek, és többet tudnak a másiknak nyújtani. A férfiakat úgy lehet ösztönözni, ha elismerik az erőfeszítéseiket. |
| Mért hazudnak a férfiak? |
| A férfi, ha meztelen nőt nézeget elakad a szava. A nőből, ha meztelen férfit nézeget, kitör a nevetés. |
| Csapdák a házasságban: A kötelesség csapdája |
| Zsuzsa (36 éves) ezt így fogalmazta meg: Hogyan is lehetnék boldog, ha a gyermekeim csonka családban élnének? Az én szüleim elváltak, és folyton azt akarták, hogy tegyek igazságot, melyikük a jobb szülő. Versenyeztek, marták egymást, én pedig sokat szenvedtem, mert mindkettőjüket szerettem. Az én gyermekeim is nagyon szeretik az apjukat. Jó ember tulajdonképpen, csak hát, amikor iszik… és most már minden nap iszik. |
| Az anyós és a meny viszonya |
| Vannak azon szerencsés kevesek, akik imádják, és van persze a többség, akik csak halkan mondják ki a nevét. Nem nehéz kitalálni, ki a toplistás fekete bárány a családokban. Aki mindent kritizál, akinek sosem jó semmi. A kezdetben mézes-mázos, majd vérszomjas anyatigrissé változó anyós. Aki így-vagy úgy, de eléri célját. Vagy mégsem? |
| Pár(bajok): Az anyós |
| Az anyós-kérdés nem csak a házasság megkötése után vetődik fel. Már a párkapcsolat legelején feltérképezhetjük: házisárkány, vagy egy szeretetreméltó második édesanya lesz az ajándékunk. |
| Csapdák a házasságban: Az anyós csapdája |
| Ugyanakkor a munkám során napi rendszerességgel tapasztalom, hogy a problémákkal küzdő páros egyik tagja úgy kezdi a mondatát: „a gondok akkor kezdődtek, amikor az anyósom….” „ha akkor az anyád…” És azután következnek a rémtörténetek, amelyekben legtöbbször az anyós a főszereplő. Az anyós, aki kezdetben örül, hogy gyermeke rendes, az ő igényeinek is megfelelő partnert választott. Aztán amikor kiderül, hogy a partnerből pár lesz, és az anya helyét minden területen elfoglalja a gyermek választottja, akkor jön a féltékenység, a kritizálás, a „csak azért mondom, mert jót akarok neked” kezdetű felvilágosító előadások, amelyekben kifinomult eszközökkel ültetik el a bogarat a szerelemtől boldog vakságban élő fiatal fülében. |
| Anyós viccek |
| Tagadhatatlan, hogy az esetek többségében az anyós az, aki megkeseríti a fiatalok életét. Az anyós az, aki mindenkinél jobban tudja, hogyan kell… Talán ezért születtek ezek az anyós viccek, amelyeket most közreadunk. - Mit keresel, drágám? - Az egyik egészségügyi könyvet. - Melyiket? - Az a címe: Hogyan éljünk 120 évig? - Azt ugyan hiába keresed, bevittem a MÉH-be. - De miért? - Mert a múltkor láttam, hogy az anyád olvasgatta. |
| Csapdák a házasságban: A féltékenység csapdája |
| A féltékenység vírusa a személyiségben és a neveltetésben rejtőzik. Aki egykeként mindig mindent megkapott, vagy nagyobb családban nevelkedett ugyan, de mindig ki tudta magának harcolni, amit akart, vagy aki naponta látott féltékenységi jeleneteket, szinte természetes, hogy saját párkapcsolatába is átcsempészi a tapasztalatokat. Sárkány születik. |
| Csapdák a házasságban: A szülői örökségek (gyökerek) csapdája |
| A jó házasság titka örök talány, amelyet még senkinek nem sikerült megfejtenie. A jó és rossz élmények mindig tetteink következményei, ám nem szabad figyelmen kívül hagynunk életünket végigkísérő szűlői örökségünket (gyökereinket) sem, amelyek olykor nagyon sok kérdésre magyarázatként szolgálhatnak. Csapdák a házasságban: A szülői örökségek (gyökerek) csapdája » |
| A válás lélektani tényezői: A párkapcsolati válságok pszchioanalitikai elemzése |
| Tény, hogy majdnem minden második házasság válással végződik, és sokan boldogtalan házasságban élnek. Megígérjük, hogy „jóban-rosszban, holtomiglan-holtomiglan” kitartunk párunk mellett, és többnyire így is gondoljuk, de sokunk valahogy mégsem bírja tartani magát ehhez az eskühöz. A válás lélektani tényezői: A párkapcsolati válságok pszchioanalitikai elemzése » |
| Biegelbauer Pál: Az együttélés |
| Az együttélés kölcsönösség. Nem elég, ha csak az egyik fél akarja. Az együttélés nemcsak akkor szűnik meg, ha mindkét vagy bármelyik fél úgy dönt, hogy nem folytatja tovább, hanem akkor is, amikor bármelyik figyelmen kívül hagyja a létezés alaptörvényét, a szeretetet. Az együttélésből egymás mellet élés lesz, ha… |
| Párkapcsolati konfliktusok a horoszkópban |
| Minél egzaktabb a fényszög kapcsolat a két horoszkóp között, annál valószínűbb, hogy azonos időben érinti a két egyént a bolygók átvonulása. Az egyidejű átvonulás erősebb gyógyító hatást gyakorolhat a kapcsolatra, mintha a két embert különböző időben érné. Így ez az időszak alkalmat a két embernek, hogy átmenjenek a bolygó jelképiségének megfelelő önátalakítás folyamatán és azonos irányban haladjanak a fejlődés útján. |
| Weöres Sándor: A nő |
| A nő: tetőtől talpig élet. A férfi: nagyképű kísértet. A nőé: mind, mely élő és halott, úgy, amint két-kézzel megfogadhatod; a férfié; minderről egy csomó kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó. |
| Weöres Sándor: Nő és férfi |
| A teljesség megbomlásának fő-formája, hogy nő és hím lesz belőle. A nőség vagy hímség felé még csak közeledő kisgyermek ép úgy teljes, mint az egyéni különlét fölé emelkedő lény, aki a nőséget és hímséget egyesíti, a változatlanba oldja. |
A könyvespolcra ajánljuk
Szendi Gábor: A nő felemelkedése és tündöklése
Miért vannak nemek? Miért hal ki tízmillió év múlva a férfi? Mi a női szépség és mit vár a nő a férfitől? Mire jó az orgazmus? Jó-e meddőség ellen az orális szex? Miről árulkodik mutató- és gyűrűsujj-arányunk? Szendi Gábor A nő felemelkedése és tündöklése című könyvében ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ, miközben az evolúciós pszichológia nézőpontjából vizsgálja Nő és Férfi kapcsolatát. Lebilincselően izgalmas gondolatmenetei bizonyítják, hogy ebben a férfiközpontúnak hitt világban valójában a Nő a titkos mozgató! A Nő a szervezője és egyben a fődíja annak a férfiak közt dúló, vérre menő viadalnak, amely érte folyik. Miközben a Nő gyengének tűnik, az Erő vele van, ő az evolúció titkos favoritja!
Szendi Gábor: A nő felemelkedése és tündöklése »
Dr. Csernus Imre: A nő
„Ez a könyv, a NŐ-ről szól, aki a férfiak imádatának a tárgya, az örök és megfoghatatlan csoda, amelyet már sokan leírtak és megfogalmaztak. Én meg arra vagyok kíváncsi, hogy hogyan lesz valakiből jó Nő! Nehéz téma, de ahogy megfigyeltem, ez mindkét nemet egyformán izgatja.”"
Mitől nő egy nő? És vajon mitől jó nő? Hogyan képes egy nő - vagy akár egy férfi - megélni saját nemiségét? Tud-e jó példával szolgálni gyermekeinek? Tudja-e jól érezni magát a saját bőrében? És tesz-e valamit azért, hogy jobb legyen?
Ha Ön elég erős, hogy feltegye magának ezeket a kérdéseket, lapozzon bele Dr. Csernus Imre legújabb könyvébe! Bátraké a szerencse…
Dr. Csernus Imre: A férfi
„Annyit már most nyugodtan elmondhatok, hogy akárcsak A nő című könyvnél - amely alapjában véve nem csupán a nőről szólt -, menet közben már itt is tudtam, láttam, hogy ez a könyv sem tisztán csak a férfiról fog szólni. Szerettem volna sok mindent beletenni a férfiasság kérdéséről, a bűntudat megoldásának az elkezdéséről, a gyászról, halálról, búcsúról, elengedésről, virágokról, önmagamról. Tényleg sok mindent. Válaszokat egy sor kérdésre. Felvetéseket a pasikkal kapcsolatosan. Hogy például «miért élt a párom nyolc hónapig egy másik csajjal párhuzamos életet mellettem, miközben azt bizonygatta, hogy mennyire szerelmes belém?» A minap kaptam egy ilyen e-mailt! Épp karácsonykor robbant szét a dolog… Amikor ez a könyv készült, körbetelefonáltam egy csomó pasit, akit ismerek. A tinédzserektől kezdve az ötvenesekig valamennyiüknek ugyanazt a kérdést tettem fel: mitől érzik magukat férfinak. A kérdésre, hogy mitől érzik magukat férfinak, a pasik egy jelentős része azt felelte, hogy ezen ők még soha nem gondolkodtak, és ez a kérdés eléggé meglepetésszerűen érte őket… Holott a nők esetében az utóbbi öt-tíz év másról sem szólt, mint hogy definiálják, mi az, hogy nő… Úgy tűnik, ezek olyan dolgok, amelyekről a pasik általában nem beszélnek. Vagy csak nagyon felületesen. Magáról a férfilétről… Azért nem, mert «ez teljesen magától értetődő», hogy az illető férfi. Fel sem merül, hogy ezt bármi megkérdőjelezhetné…”
Eric Berne: Emberi játszmák
„Eric Berne, az 1970-ben elhunyt amerikai pszichiáter ezt a könyvét segédkönyvnek szánta szakemberek számára. Ő is és a kiadó is meglepetéssel tapasztalta, hogy a kötet rövid idő alatt laikusok körében is bestsellerré vált, s ma már minden idők egyik legnépszerűbb pszichológiai tárgyú munkája.
Hogy mi e páratlan siker titka? Talán az, hogy a szakzsargont nem ismerő olvasó számára is rendkívül frappánsan, lépten-nyomon „aha” élményt kiváltva tárja elénk mindennapjaink (élet, házassági, szexuális stb.) „emberi játszmáit”.
Barbara Pease - Allan Pease: Miért hazudik a férfi? Miért sír a nő?
Miért menekül a férfi a szerelem elől? Miért rágódik a nő vacak kis problémákon? Miért ódzkodik a férfi a tartós kapcsolattól? Miért nem tér a nő soha a lényegre? Miért érzi a férfi, hogy minden nő az ő fülét rágja? Miért kíváncsi a nő minden apró részletre? Mit eszik a férfi a tűsarkúban tipegő nőn? Mit eszik a nő a feszes fenekű férfin? Miért vannak a férfinak olyan undorító szokásai? Miért beszél annyit a nő? Miért szereti a férfi a disznó vicceket? Mire gerjed-a nő? Miért hazudik a férfi? Miért sír a nő?Az elsöprő sikerű Testbeszéd írója és társszerzője - egyben felesége - három évtizede keresik a választ, vajon miért van az, hogy a nemek közti szakadék, félreértés, konfliktus a huszonegyedik században ugyanúgy hozzátartozik az emberi élethez, mint Adám és Éva ősviszálya idején. Tapasztalataik, kutatásaik, felméréseik, józan eszük és humoruk segítségével igyekeznek válaszolni az örök kérdésre: miért is van annyi bajunk egymással? Ön nem kíváncsi rá?
Barbara Pease - Allan Pease: Miért hazudik a férfi? Miért sír a nő? »
Szeretném figyelmedbe ajánlani a LELKI TITKAINK - hírlevelet is, amelyben folyamatosan tájékoztatunk új szolgáltatásainkról.
Ha esetleg még nem jelentkeztél volna, kérlek, kattints ide, és jelentkezz most!
Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is.
