Gyakran Ismételt Kérdések   E-mail
Keresés
Svájcban élő festőművész barátnőm, miközben simogatta a macskámat, nagyon elcsöndesedett. Ez volt az oka.

Siratom a macskám

Halál, gyász, gyászfeldolgozás négylábú barátaink halálakor

Siratom a macskámPárszor már nekikezdtem leírni, de nem ment, mert tizenkét év távlatából is mindig nehezen tudok beszélni róla. Újra átélem az egészet, és még mindig úgy fáj.

Cilike nem az első cicám volt. Nyolc évesen kaptam egy hófehér kiscicát, akit kényeztettem, szerettem - de nagyon hamar, borzasztó vége lett kis életének.

A szomszédunkban lakó cipész (közös udvar) egy napon bezárta a műhelyének szekrényébe azért, hogy fogja meg az egeret. Gondolom, a rémülettől csak kuporgott, nem fogott semmit szegény.

Ezért a cipész agyonverte büntetésül. Mindenről akkor én még semmit nem tudtam, de a véletlen úgy hozta, hogy akkor menjek el a műhelye előtt, amikor kinyitotta az ajtót. Láttam vérben feküdni a kicsi, hófehér testét.

Borzasztó sokk volt.

Úgy emlékszem, ez volt az első alkalom, hogy gyűlöletet éreztem az „Ember” iránt.

Harminckét év telt el.

Már Luzernben éltünk. A nyári szünidőben otthon voltam nővéreméknél Balatonalmádiban. Ő régi, híres „cica mama” volt, s éppen ottlétemkor két héthónapos kiscicája várt egy megfelelő otthonra.

Hát igen.

Nem tudtam ellenállni.

Mint a mamájuk: fekete-fehérek voltak. Cilike a kis lány, Topi a kisfiú.

Cilike „vett le alábamról” - ugyanis ő már akkor tudta, ha be akar jönni, kopognia kell. S addig kopogott, amíg ki nem nyitottuk az ajtót.

Nem volt szívem elválasztani őket, így együtt jöttek Svájcba.

Hamar kiderült, hogy Cilike engem választott. Topika is tette volna, de Cili teljesen lefoglalt magának.

Különös kapcsolat volt a miénk. Szavakkal vagy csak a gondolat útján kommunikáltunk. Szeretett mellettem ülni és nézni, hogy festek. S bár gyakran kalandozott az előttünk lévő parkban, az első hívásra rohant. "Hívtál? Itt vagyok" -kal válaszolva.

Mert Cilike beszélgetni is szokott velem. Vagy ölbe kéredzkedett. Éjjel odabújt hozzám, de úgy, hogy kis mancs ával mindig a bőrömet érintette. Négy éves volt, amikor tavaszi vedlés idején barnás foltok kerültek a fekete szőrére.

Most már tudom, hogy ez természetes, elmúlik magától, de akkor, a túlzott aggodalomtól hajtva elszaladtam vele az orvoshoz. S az orvos minden páciensnek örül.

Adott krémet, amivel be kellett dörzsölni a bőrét. Persze nem használt, mert nem is volt semmi baja. Én pedig újra visszavittem.

Még egy tubust adott.

Ez a második lett a végzete. Mint utólag kiderült, az egyik komponens idegölő mérget tartalmazott, s a túladagolást már nem bírta ki.

Néhány órán belül megzavarodott. Nekirohant ablaknak, falnak. De mielőtt ez történt volna, még az első napokban nagyon szokatlanul viselkedett.

Megpróbált nekem valami nagyon fontosat mondani. Egész nap csak ölbe könyörögte magát, és én a legfontosabbat, amit kellett volna - nem értettem.

Éjjel vittük az orvoshoz. Ketrecbe zárta. Hiába könyörögtem, nem engedte, hogy mellette maradjak.

Én biztosan tudom, ha ott lettem volna vele, nem hal meg. Fürdetés, infúzió nem segített már! Reggel korán csak a kihűlt testét kaptam vissza.

A borzasztó tudat, hogy „elhagytam” őt az utolsó óráiban. Soha-soha nem bocsátom meg önmagamnak. Erőszakosnak kellett volna lennem - mekkora mulasztás!

Cilike a kis társam volt, a szívem csücske, az önzetlen szeretet! Soha ilyen veszteséget még nem éreztem. Szerettem volna én is meghalni, vele menni! Évekig álltam esténként a balkonunkon, és halkan hívtam reménykedve, hátha kibukkan a bokorból, és a szeretet erejével hazahozom.

Cilike halála napján elkezdett szakadni a márciusi hó. Fehér lett az egész világ. Én bent ültem a meleg szobában, Cilikét kedvenc rózsaszín hálóingembe takarva ringattam, miközben István a garázsban neki állt egy koporsót csinálni. Döntenünk kellett, hová temessük el? - A kertünkbe nem lehetett, mert másokkal oszuk meg, s ők soha nem egyeztek volna bele. Erdőbe, idegenbe? - Nem bírtam volna ki a gondolatot...

Így született meg a gondolat, hogy az előttünk lévő parkba fogjuk „becsempészni”. Ez nem egy nyilvános park, az öregek otthonához, egyfajta hospice-hoz tartozik.

Késő este lett, mire elkészült a koporsó.

Alulra puha párnát tettem, majd rá Cilikét a hálóingemben.

Családunk minden tagja egy-egy számára kedves tárgyat tett mellé: én a festőecsetemet.

Aztán betakartam az egészet sárga primula virágokkal.

„Megírtam” a koporsó fedelét, István lezárta, és kimentünk a nagy hóba eltemetni.

Ma is, most is siratom. S ha arra gondolok, hogya halálom után újra együtt lehetünk, boldogság tölt el.

Segítünk Neked
Szeretnéd megosztani valakivel gondjaidat?

Tanácsot is szeretnél kapni?

Szakértőnk készséggel válaszol, ha aktuális családi problémáiddal, kapcsolataiddal, lelki gondjaiddal keresed fel őt.

Kattints ide »

Négy hónapra rá meghalt Topika is. Ezalatt az idő alatt csak várta-várta Cilit, figyelte azt a pontot, ahol fel szokott bukkanni.

Aztán egyszer télvége idején elcsavargott, egy idegen kandúr belekapott a fülébe, és ez a macska AIDS-szel megfertőzte. Negyven fokos lázat semmilyen gyógyszer le nem vitte, nem gyógyította. Én Cilike halálakor elhatároztam, hogy soha többé nem akarok cicát.

De a gyerekek „megleptek” - remélve, hogy gyógyír lesz nekem - egy kiscicával Kaliforniából.

Mackey alig egy hete érkezett hozzánk, s a fertőző AIDS miatt Topikát el kellett különíteni.

A lelkiismeretem vele szemben rossz volt, mert Cilike miatt őrá nem nagyon figyeltem. Az állatklinikán engedélyt kaptam, hogy nappal a ketrece mellett üljek. Tudtam, éreztem, hogy ez milyen sokat jelent neki.

Éjjel az ablakon át beszéltem hozzá. Amikor a halálos ítélet kimondatott rá, egyetlen kérésem az volt, hogy itthon a megszokott környezetében halhasson meg. A kis Mackey-t bezártuk egy szobába, míg Topikát hazahoztuk. Amint belépett a lakásba, elkezdett mesélni, mesélni mindent, ami vele a klinikán történt. Amikor István hazajött, neki is mindent elmesélt. Aztán megnyugodott. Boldogan ment aludni kedvenc foteljébe.

A kedves, fiatal orvossal, aki eljött hozzánk még „buksizott” is, miközben a „mélyaltatót” kapta. Itt Istvánnak kellett helytállnia, én a másik szobában imádkoztam.

Őt is egy hálóingembe csavartam, és addig simogattam, amíg teljesen ki nem hűlt a kis teste. A koporsó készítése megint a férjem feladata volt. Mackey cicánkat kéthetesen találta a lányom Kaliforniában; s a fiam hozta el Svájcba. Húsz órát utazott, az orvos szerint is kész csoda, hogy életben maradt.

Mackey-baba családunk fontos tagja lett. Mondjam azt, hogy a királynőnk? - A gyerekek már régen nem velünk laknak. Mackey-babát sok mindenre kellett megtanítanom, mert az édesanyját nagyon korán elveszítette. Fürdettem (a sok bolha miatt, nem tudta, hogyan kell megfogni…) mancs-mosást mímeltem, fára másztunk együtt, sétáltunk minden éjjel, bújócskáztunk.

Tizenhárom éves, de ma is csak velünk együtt megy sétálni. Cilike és Topi nem voltak ivartalanítva. Topikának ezért kellett meghalnia.

Mackey-babának antibébi tablettát adtunk - majd szült két kicsit, akiket megtartottunk, hogy ne legyen olyan magányos. Aztán ivartalanítottuk.

Példás édesanya volt. De hat hónap után, annak rendje s módja szerint el kellett volna menjenek „világgá” a gyerekek, de maradtak.

Azt, hogy én csak babusgatom őket, meg lefoglalom magamnak - helytelenítette. Nőgyűlölő lett. Előbb a fiamat - majd, hogy ő elköltözött, a férjemet fogadta kegyeibe. Sőt. Nagy szerelem lett belőle.

Engem elvisel.

Erős karakter.

Festettem róla egy portrét, Svájc királynője címmel. Selymes szőrű, gyönyörű tigris.

Néhány hónappal ezelőtt úgy láttam, nem olyan fényes a bundája, mint szokott. Nem mentem azonnal orvoshoz, István is emlékezett Cili elhamarkodott kezelésére. Oe két hónappal ezelőtt mégis elvittem. Rákot állapítottak meg. Olyan váratlanul ért, hiszen nemrég vittem oltásra, és látszólag minden rendben volt. A három lehetőség közül- műtét, kétséges kimenetellel, kemoterápia, vagy hazajönni, és várni a Jóisten akaratát -leghumánusabbnak a harmadikat találtam.

Kisírtam a szememet.

Kétségbeesve telefonáltam a nővéremnek, és tőle megtudtam, létezik macskáknak is Béres csepp. Néhány nap múlva kérésemre meg is érkezett a postámmal. Mackey - akkor már napok óta semmit sem evett, ernyedten feküdt étlen-szomjan - óránként tettem a nyelvére egy kis sűrített tejet, meg vitaminkrémet. A Béres csepp egyszeri bevétele után elindult enni, majd falni kezdett, kigömbölyödött, a szőre újra fényes lett, és felvette régi életritmusát. Az orvosi rendelőt úgy hagytuk el, hogy maximum két-három hónapot élhet még (a vérkép után).

Két hónap telt el azóta.

Ezalatt az idő alatt megnyugodtam, megtanultam a betegség tényét elfogadni, és bár tudom, hogy csak időt nyertünk, de most minden nap ajándék, különösen szép ajándék és boldogság. S ha ennek a csodának, amit most élünk váratlanul vége lesz, akkor is megajándékozottnak érzem magam.

Mackey itthon, velünk marad az utolsó percig, és ha eljön az ideje, István karjában fog elaludni.

Megjelent Dr. Polcz Alaine: Kit siratok? Mit siratok? című gyűjteményében

Ahány élet, ahány sors, annyiféle a halál, és annyiféle a gyász is. Modern korunkban az ember egyre inkább elbizonytalanodik, ha kudarcait, fájdalmait kell feldolgoznia. Dr. Polcz Alaine könyvében szinte észrevétlenül, rá jellemző írói visszafogottsággal megteremti azoknak a közösségét, akik egy megrázó vallomásfüzérben keresetlenül és őszintén írnak bánatukról – egy közeli családtag, nagy szerelem, kedvenc kutya, jó állás elvesztésének fájdalmáról. Esendő tagként maga is vall nagy veszteségeiről: férje, Mészöly Miklós haláláról és a szülőföld elvesztéséről. Arról szerzünk tapasztalatot, hogy a szeretet, a jóság, a vigasz, a megértés és részvét jelenlétét sokszor a legegyszerűbb tények bizonyítják, és érdemes ezekre odafigyelni.

Dr. Polcz Alaine: Kit siratok? Mit siratok?

Ne vidd tovább egyedül a terhet, jelentkezz most a gyászfeldolgozó csoportunkba!

Gyász és veszteségfeldolgozó tréning: További információ és jelentkezés »

Együtt a gyászban
Jelentkezz gyászfeldolgozó tréningünkre!




Jelentkezésed beérkezése után munkatársunk felveszi veled a kapcsolatot!

Halál, gyász, gyászfeldolgozás: További információ a gyászfeldolgozó levelező tréningekről »

Négylábú barátaink

Állat pszichológia
Az állatok tekintetében ritkán használjuk a pszichológia fogalmát. Számtalan állatokkal foglalkozó tudományág létezik és fejlődik napjainkban, mely az egészségükkel, szaporodásukkal, tenyésztésükkel, küllemükkel foglalkozik, na de a lelkük?!

Állat pszichológia »


Ember-állat kapcsolat
Igazán szoros ember-állat kapcsolat főként a társállatokkal alakul ki. Ők részeivé válnak mindennapjainknak. Az állattartás felelősséggel és sokféle jótékony hatással jár. Az emberek többsége napjainkra eltávolodott a természettől, többek között ennek is tulajdonítható, hogy az állatok nagyobb szerepet kapnak életünkben.

Ember-állat kapcsolat »


Macskák kommunikációja
A cicák hangjelekkel, mimikával, testbeszéddel és szagjelekkel kommunikálnak. A mimika finomabb jelzésnek számít, ezzel szemben a testbeszéd, a testtartás már jóval nagyobb távolságból is látható.

Macskák kommunikációja »


Gyógylovaglás
Gyógylovaglás: A lovak szinte a civilizáció kezdete óta segítőtársai az embernek. A ló erős, intelligens, együttműködő állat, a mindennapi élet számos területén használtuk e tulajdonságit a történelem során elsősorban a közlekedésben és a harcászatban. Mára azonban a gépek vették át ezt a szerepet, a ló pedig inkább a sportban, a szabadidő eltöltésében és nem utolsó sorban a gyógyászatban kapott egyre nagyobb teret.

Gyógylovaglás »


Kutya terápia
Egy amerikai kutatás szerint a négylábú látogatók már rövid távon is jótékony hatással vannak a szívbetegekre.

A kutyák a szívbeteg emberek számára a legmegnyugtatóbb társaságot jelentik, nyugalmasabbat, mint saját embertársaik - mutatta ki egy tanulmány.

Kutya terápia »


Bach virágterápia kutyáknak
Az állatgyógyászat is egyre gyakrabban alkalmazza az úgynevezett alternatív gyógyító- és terápiaeljárásokat, módszereket. Az egyik ilyen, egyre közismertebbé váló terápialehetőség a Bach virágterápia.

Bach virágterápia kutyáknak »


Siratom a macskám
A borzasztó tudat, hogy „elhagytam” őt az utolsó óráiban. Soha-soha nem bocsátom meg önmagamnak. Erőszakosnak kellett volna lennem - mekkora mulasztás!

Cilike a kis társam volt, a szívem csücske, az önzetlen szeretet! Soha ilyen veszteséget még nem éreztem. Szerettem volna én is meghalni, vele menni! Évekig álltam esténként a balkonunkon, és halkan hívtam reménykedve, hátha kibukkan a bokorból, és a szeretet erejével hazahozom.

Cilike halála napján elkezdett szakadni a márciusi hó. Fehér lett az egész világ. Én bent ültem a meleg szobában, Cilikét kedvenc rózsaszín hálóingembe takarva ringattam, miközben István a garázsban neki állt egy koporsót csinálni. Döntenünk kellett, hová temessük el? - A kertünkbe nem lehetett, mert másokkal oszuk meg, s ők soha nem egyeztek volna bele. Erdőbe, idegenbe? - Nem bírtam volna ki a gondolatot …

Siratom a macskám »


Szivárvány híd
De jaj… Nem hallotta, hogy egy teherautó közeledik… A teherautó csikorgó fékekkel fékezett, de nem tudott már megállni… Mázlinak megijedni sem volt ideje. A teherautó elütötte. Mázli meghalt.

Szivárvány híd »


A könyvespolcra ajánljuk

Libri partner program

Polcz Alaine: Macskaregény

Polcz Alaine: Macskaregény

„Volt macskám az életben. Nem is egy. Olyan is, amelyiket nagyon szerettem. Nézem a menyasszonyi képemet. Ijedt kislány, fehér fátyollal, fekete macskát tart a karján. Talán ez az egyetlen esküvői képem, amelyik megmaradt… Vagy csak bennem maradt meg? Akkor kezdtem sejteni, hogy a házasságommal baj van, mikor János kidobta a macskát az ablakon a rózsabokrok közé. A macska ezután már csak akkor jött, ha ő nem volt otthon.”

Tovább a könyvesboltba »

Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is.