Pánik és szorongás
Hogyan jön létre a szorongás, a pánik?
A szorongás a belső egyensúlyunk megbomlásának a vészjele. A minket körbevevő világ egyre kiszámíthatatlanabb, s emiatt folyamatosan nő a szorongással, depresszióval küzdők száma. Óriási tévedés azonban azt gondolni, hogy a pánikroham csak lelki probléma. Az igaz, mert kísérletekkel és mérésekkel bebizonyították, hogy az első, a meghatározó ok pszichológiai: az enyhe szorongást a szervezet (az idegrendszer irányításával) vészreakciónak értelmezi. Ezért olyan fontos az alapvető kulcsélmény feltárása, mert a kulcsélmény feldolgozása nélkül a pánik tünetei enyhíthetők, de az okok nem szüntethetők meg.
Nem szabad azonban azt gondolni, hogy a pánikrohamnak nincs biológiai tényezője. Igaz, hogy a pánikrohamot pszichés okok indítják, a roham közben azonban olyan biológiai-kémiai változások történnek a szervezetben, amelyek elegendő számú ismétlődés esetén súlyosan és maradandóan károsítják a szervezetet.
Hogyan jön létre a szorongás, a pánik?
A szorongás mindig valamilyen inger hatására kezdődik. Ez az inger lehet kívülről jövő, vagy keletkezhet belül is. Leggyakrabban fel sem ismerjük, hogy milyen inger indítja el a pánikrohamot. Bár a pánik nem örökölhető, mégis feltételezhetjük, hogy előfordulhat genetikai érintettség, hiszen a pánikbetegek rokonai között ötször több pánikbeteget találtak. Mégis a tudomány mai állása szerint a pánik szindróma megjelenése inkább a szocializáció számlájára írható, és tanult mintának számít. Ez azért jó hír a „pánikosoknak”, mert ha megtanultunk „pánikolni”, akkor megtanulhatjuk a „nem pánikolós” létet is.
Saját személyes élettapasztalatom az, hogy a pánik nélküli élet megtanulható.
Tanácsot is szeretnél kapni?
Szakértőnk készséggel válaszol, ha aktuális családi problémáiddal, kapcsolataiddal, lelki gondjaiddal keresed fel őt.
Kattints ide »
Hogyan jön létre az az állapot, amit úgy lehet jellemezni: a kör bezárult? Mindenféle külső ingerek érnek minket (munkahelyi bántások, túlzott követelményeket állítanak elénk, szüleink megsértődnek, mert nem látogatjuk őket elég gyakran, a párunk bántóan viselkedik velünk, stb.), és ezek miatt tehetetlennek érezzük magunkat.
A szakirodalom ezt az állapotot a tanult tehetetlenség állapotának nevezi, mert úgy alakul ki, hogy megtanuljuk: vannak olyan esetek, amelyekben nem tehetünk semmit, vagy félelemből nem merünk tenni semmit a bántások elkerülésére. Jó példa erre a munkahelyi rossz légkör, a munkahelyi mobbing, amit a végtelenségig (a megbetegedésig) tűrünk, mert félünk a munkanélküliségtől. Az ártó, rossz munkahelybe is belekapaszkodunk, mert szükségünk van a pénzre, és attól félünk, hogy nem kapunk másik munkát. Hányszor hallom: ez rossz, de legalább van.
Gyakori jelenség, hogy amikor végre-valahára van időnk meglátogatni a külön élő szüleinket, akkor ahelyett, hogy örömmel ölelnének minket és jót beszélgetnénk, a szüleink szemrehányásokat tesznek, hogy keveset törődünk velük, ritkán gondolunk rájuk, ők már nem is fontosak. Elfogadásra, jó szóra vágynánk, megtérni, pihenni a szülői házba, és kritikát meg teljesíthetetlen követelményeket kapunk, aminek a következtében haraggal vegyes bűntudatot érzünk. Bűntudatot, mert szeretnénk többet törődni a szüleinkkel, s haragot, mert a kis időt, amit együtt tölthetnénk, megkeserítik a szemrehányások. S egyszer csak azt vesszük észre magunkon, hogy amikor indulunk a szüleinket meglátogatni, akkor a viszontlátás öröme helyett a szorongás fog el minket. S ahogy telik az idő, már attól is szorongunk, ha a szüleinkre gondolunk. S végig ott a bűntudat bennünk, hogy többet kellene törődni velük. Szorongunk és rosszul érezzük magunkat, mert nem tudjuk megoldani a helyzetet, ismét a saját tehetetlenségünk bánt minket.
A gyermekünket az óvodában, iskolában igazságtalan bántás éri (a legjobb szándékú pedagógus is igazságtalan néha, mert ő is ember). Mekkora dilemma, hogy szóvá tegyük az esetet, vagy hallgassunk? Nem tudjuk eldönteni, hogy mikor teszünk jót: ha jelezzük a pedagógusnak, hogy tudunk a dologról és megvédjük a gyerekünket, vagy akkor, ha megtanítjuk a gyereket egy bizonyos mértékig eltűrni az igazságtalanságot. S újabb szorongató kérdés: mi legyen az a mérték, ameddig tűrünk?
A párunk idegesen jön haza a munkából, ingerülten válaszol a kérdéseinkre. Vagy nem is válaszol, inkább elvonul. Nem akar beszélgetni velünk, és mi azon tűnődünk, hogy vajon mivel bánthattuk meg, vagy mi baja lehet velünk. Hiszen kérdezgetjük, s úgy gondolkodunk: ha mással lenne baja, megosztaná velünk. Tehát velünk van baja. Elzárkózó, ideges magatartásából hamar jutunk arra a következtetésre, hogy már nem szeret minket. Talán már más van az életében. S megjelenik a szorongás, a félelem az elhagyástól.
A fenti példák annyira a mindennapjaink jellemzői, hogy akár naponta találkozhatunk mindegyikkel. S ezek csak a legegyszerűbb szorongáskeltő helyzetek, ennél sokkal nehezebb és kilátástalanabb helyzeteket szokott az életünk produkálni.
A tanult tehetetlenség érzése
A tanult tehetetlenség érzése átjárja a hétköznapjainkat, nyomasztó érzéseket keltve bennünk. Nem vesszük észre, hogy mikor, melyik helyzettől kezdünk olyan mértékig szorongani, ami már az egészségünket veszélyezteti. A tanult tehetetlenség gyakoribb azoknál, akik negatív családi légkörben nőttek fel, bántalmazott gyermekek voltak, korán elveszítették a szülőjüket. A korai anya – gyerek kapcsolat zavara különösen érzékennyé és szorongóvá teszi az embert, és persze az sem mindegy, hogy milyen életeseményeket éltünk meg eddig.
Talán könnyen belátható, hogy ha a tanult tehetetlenség létezik, és megtanultuk, akkor létezik a tanult sikeresség is, és ez ugyanúgy megtanulható. Az eredményes, sikeres élethez szükséges készségek elsajátítása ugyanúgy nevelés - felnőtt korban az önnevelés - eredménye.
Pánik és szorongás: megoldás a tanult leleményesség
A tanult leleményesség, a szociális kompetencia képessége a tanult tehetetlenség ellentéte.
Mindannyiunk életében számtalan megoldatlan probléma van, gyakran vagyunk tragédiák közelében, és az sem ritka, hogy rossz helyzetekben találjuk magunkat. Alapvető fontosságú kérdés: hogyan tudunk megbirkózni a nehézségekkel? Céljaink elérése érdekében milyen erőket tudunk mozgósítani? Ha eredményeket érünk el, az fokozza az Én-erőnket, a hatékonyságunkat, a „kompetens vagyok a saját életemben” érzésünket. Kialakul a megbirkózás, a megküzdés képessége, s ezzel nő az önbizalmunk, ami a tanult sikeresség fontos alkotórésze.
A belső egyensúly helyreáll, a pánik tünetei először ritkulnak, majd teljesen elmaradnak.
Jelentkezz Te is a Pánik csoportunkba!
- Váratlanul rád törő rosszullétektől szenvedsz?
- Rossz a közérzeted?
- Megmagyarázhatatlan szorongás gyötör?
- Halálfélelmet éltél át, mert azt hitted, infarktusod van?
- Az orvosod azt mondja: nincs szervi bajod, lelki eredetű testi tüneteid vannak…
Környezetedben azt mondják: ne nyavalyogj, az orvos is megmondta, hogy egészséges vagy, nincs semmi bajod. Bántó szavak hangzanak el, megvádolnak azzal, hogy hisztériás vagy, ki akarod húzni magad a feladatok alól, okot keresel a lustaságra, vagy álrosszullétekkel akarod kierőszakolni, hogy jobban figyeljen rád a párod.
Hogyan történik a pánikbeteg gyógyulása?
A pszichológussal vagy a pszichiáterrel történő egyéni vagy csoportos beszélgetések során a személy megtanulja a pánikrohamot megérteni és feldolgozni. A pánik leküzdéséhez elengedhetetlen a kiváltó okok megkeresése, a belső működési mechanizmusok felismerése és megértése, hiszen tisztában kell lenni azzal, hogy milyen tényezők okozzák illetve súlyosbítják a pánikrohamokat. Ez a terápia kognitív, megértő része.
A terápia második része a viselkedési rész, ahol a páciens megtanulja, hogyan kell átvészelni a pánikrohamot. Átértékeli a pánikot megelőző helyzetet, megtanulja kezelni a szorongását, kialakít egy olyan védelmi mechanizmust, amellyel a korai stádiumban leállíthatja a kezdődő rosszullétet.
A szenvedő ember számára mindig óriási dilemma, hogy gyógyszeres vagy gyógyszer nélküli utat válasszon? Természetesen jobb, ha minél kevesebb mérgező anyag kerül a szervezetünkbe, ezért, ha nem feltétlenül szükséges, ne szedjünk gyógyszereket.
Vannak azonban helyzetek, amikor olyan nagy a szenvedés nyomás, hogy érdemes elkezdeni a gyógyszeres kezelést annak érdekében, hogy a szenvedő ember szorongása enyhüljön, és képes legyen egyáltalán elkezdeni azt a pszichoterápiás kezelés sorozatot, amelynek bizonyos pontján biztonsággal le lehet állítani a gyógyszereket.
Meg kell érteni, hogy a pánikroham nem valamilyen betegség jele, hanem maga a betegség.
A pánikbetegség kezelése általában hosszan tartó, de hatékony munka. Jók a gyógyulás esélyei, lassan, de vissza tud térni a pánikbeteg a normális napi tevékenységekhez.
Munkánkat pszichológus és pszichiáter együttműködésével végezzük.
A pánikbetegség nagy mértékben rontja az életminőséget, ezért kérj mielőbb segítséget.
Cselekedj, mert a szándék kevés a sikerhez!
Pánik, szorongás cikkgyűjtemény
A pánikroham a szorongással járó pszichés zavarok közé tartozik. Lényege az időről időre előtörő, kiszámíthatatlan és elemi erejű intenzív félelem, mely testi tüneteket produkál.
A pánikbetegség kezelése általában hosszan tartó, de hatékony munka. Jók a gyógyulás esélyei, lassan, de vissza tud térni a pánikbeteg a normális napi tevékenységekhez, és jobb minőségű életet tud élni, amint kilép a betegség árnyékából. Hogyan történik a pánikbeteg gyógyulása?
A pániktünetekkel, a pánikbetegséggel folyamatosan foglalkoznak a kutatók, mert egyre több ember életét keseríti meg ez az alattomosan támadó, kiszámíthatatlanul érkező, félelmetes állapot. A kutatások a kialakulás okai szerint kétfajta pánik keletkezését különböztetik meg: a spontán kialakuló és a szorongásos pánikot.
Ha te is a pánik szorításában, és bizonytalan félelmében éled az életedet, gyere és tanuld meg, hogyan válj bátorrá a pánik nélküli élethez. Pánikosnak lenni nem gyávaság, de leküzdeni a pánikot, hatalmas bátorság, és óriási erőfeszítés. De megéri a befektetett időt és munkát, mert pánik nélkül élni felszabadító, boldog, egészséges állapot.
Agora (aγορά) görögül teret jelent, ahol az emberek sétálva beszélgettek. A fóbia (φόβος/φοβία) pedig a valamitől való viszolygást, taszítást jelenti. Az agorafóbia szó szerint tehát a nyílt tértől való viszolygás, félelem. A ma elterjedt szóhasználat azonban többet jelent ennél. Agorafóbia az is, amikor valaki a közlekedéstől fél, vagy a boltba nem mer bemenni. A mindennapi értelmezés szerint az is agorafóbia, amit korábban még klausztrofóbia jelenségként, azaz a bezártságtól való félelemnek neveztek. Az agorafóbia tüneteiben szenved ugyanis az is, aki a közlekedéstől fél, félelmét azzal magyarázza, hogy azért nem mer felszállni egy buszra vagy vonatra, mert ott be van zárva, nem tud bármikor kiszállni, lelépni. Igen gyakori a lifttől való félelem: ebben az esetben hasonló megokolást hallunk a betegektől. Nem attól félnek, hogy a lift (repülőgép) lezuhan, hanem attól, hogy nem szállhatnak ki belőle bármikor.
A szociális fóbiában szenvedő beteg szorong mások társaságában, retteg mindenféle nyilvános szerepléstől és elkerüli a számára félelmet jelentő helyzeteket. A szociális fóbiások a leggyakrabban a következő helyzetektől félnek:
- bemutatkozás,
- telefonálás,
- látogatók fogadása,
- mások előtt enni (enyhébb esetben csak éttermekre és más nyilvános helyekre vonatkozik, súlyosabb esetben a saját otthonukban, családjuk körében sem képesek enni),
- mások előtt írni (ami egyes esetekben olyan súlyos lehet, hogy a beteg nem képes egy szerződést vagy egy átvételi elismervényt aláírni),
- előadást, beszédet tartani,
- felelni, vizsgázni.
A civilizációs betegségek között külön csoportot alkotnak a lélek, a psziché megbetegedései. A depressziós, a szorongásos és az addiktív kórképek száma - nem pusztán a pontosabb felderítésnek köszönhetően - nagyságrendekkel magasabb lett az elmúlt évtizedekben. A megnőtt esetszám felvetette a kategóriák tisztázásának szükségességét, ezért volt fontos a pánikbetegség kategóriájának megalkotására.
A szorongás mindig valamilyen inger hatására kezdődik. Ez az inger lehet kívülről jövő, vagy keletkezhet belül is. Leggyakrabban fel sem ismerjük, hogy milyen inger indítja el a pánikrohamot. Bár a pánik nem örökölhető, mégis feltételezhetjük, hogy előfordulhat genetikai érintettség, hiszen a pánikbetegek rokonai között ötször több pánikbeteget találtak. Mégis a tudomány mai állása szerint a pánik szindróma megjelenése inkább a szocializáció számlájára írható, és tanult mintának számít. Ez azért jó hír a „pánikosoknak”, mert ha megtanultunk „pánikolni”, akkor megtanulhatjuk a „nem pánikolós” létet is.
Az elmúlt évtizedekben ugrásszerűen megnőtt a szorongásos tünetekkel küszködő emberek száma. Még azok is, akik általában jól kezelik a szorongató helyzeteket, az életük során egyre gyakrabban kerülnek rossz mentális állapotba, melynek okaként a szorongást, félelmet jelölik meg.
Hogyan jön létre a szorongás, a pánik? Mitől válunk szorongóvá, és mit kezdjünk a kialakult szorongásainkkal, az alattomosan támadó félelmeinkkel, egyre több ember számára felvetődik, és egyre több ember keresi a választ.
Tulajdonképpen ennyire egyszerű és egyben ennyire bonyolult is a pánikból meggyógyulni. Sokan panaszkodnak, hogy már mindent elolvastak a pánikról, beszedtek egy nagy kosárnyi gyógyszert, és mégsem gyógyultak meg. Érthető, hiszen egyik sem a te saját, személyes életedről szól, miközben a pánik oka a saját élettörténetedben keresendő. Ezért kérj személyre szabott segítséget!
A minket körülvevő világ az elmúlt évtizedekben komoly változásokon ment keresztül. Olyan események történtek, amelyekre a legtöbben nem számítottunk. Ezek az események jelentősen megnövelték az életünkben jelenlevő stressz mennyiségét. A szorongás nagyon kellemetlen állapot, mégis, a szorongók 85-90%-a nem tesz semmit, hogy segítsen magán. Sokan az önpusztítás útjára lépnek, és ezáltal csak még betegebbek lesznek. Ha szembe nézel a félelmeiddel, ha megismered a kiváltó okait, akkor sokat tehetsz magadért.
Az önértékelő kérdőív segít Neked abban, hogy tájékozódjál hangulati állapotodról és a további tennivalókról. Kérlek, válaszolj az alábbi kérdésekre! A válaszadáskor az utóbbi két hét tapasztalatait vedd figyelembe.
A könyvespolcra ajánljuk
Szendi Gábor: Pánik (Tények és Tévhitek)
Szendi Gábor könyve megkísérli eloszlatni azokat a hiedelmeket és hamis mítoszokat, amelyeket a pszichiátria, a gyógyszeripar és a média évtizedek alatt épített fel a pánik körül. A szerző szerint a pánik fogalma az idők során elveszítette eredeti tartalmát, s ma már nem több mint ügyes marketingeszköz. Sokan szemtanúi, rosszabb esetben áldozatai vagyunk annak, hogyan fokozzák le a szenvedő embereket egyszerű fogyasztókká. A kötet bemutatja annak folyamatát is, hogy a pszichiátria mindeközben hogyan rombolta le önnön pozitív törekvéseit, és távolodott el eredeti céljaitól. Szendi Gábor megközelítésében a pánik evolúciósan jól értelmezhető, természetes életjelenség, amelyet a propaganda tett aránytalanul félelmetessé. A szerző elemzi a pánik kezelésére javasolt módszereket, bemutatja a pánik modern szemléletét, valamint a pszichoterápiás megközelítés lehetőségeit. Hogyan tanuljuk a félelmet, és hogyan győzzük le? Hogyan dagadhatnak a problémák hatalmassá, miközben megoldásukkal küszködünk? Hogyan ismerhetjük fel a pánikkal kapcsolatos tévhiteket, a pánikként félrekezelt kórképeket? Mit tehet a pániktól szenvedő ember a félelmeivel? Szendi szerint a pszichoterápia lényege egy új életszemlélet, a konfliktusok, a problémák újszerű megközelítésének elsajátítása.
Szendi Gábor: Pánik (Tények és Tévhitek) »
Shirley Trickett: Csak semmi pánik! Hogyan birkózzunk meg pánikrohamainkkal
Szervezetünk vészharangot kondít: levegő után kapkodunk, mellkasunk tompán sajog, hideg verejték csorog homlokunkon, szédülünk, forog velünk a világ, ájuldozunk, halálra rémülünk – kitört a pánikroham. Kapkodva étkezünk, nehéz ételeket falunk, felületesen lélegzünk, vércukorszintünk fel-le ugrál, nem bírjuk a gyűrődést, idegeink görcsbe rándulnak – miért is ne törne ki rajtunk a pánikroham? Shirley Trickett, a pánikbetegség ismert szakembere azt tanítja könyvében: ha megfelelő ételeket fogyasztunk, elsajátítjuk a helyes légzést, sokat mozgunk, ha idegeskedés helyett megpróbáljuk megteremteni lelkünk békéjét, akkor megbirkózhatunk pánikrohamainkkal.
Shirley Trickett: Csak semmi pánik! Hogyan birkózzunk meg pánikrohamainkkal »
Hívatlan vendégeink: Félelem, szorongás, szégyen
Harriet Lerner
„Harriet Lerner imponáló őszinteséggel, számos tanulságos esettel hozza testközelbe a félelem, a szorongás és a szégyen okait és következményeit. A szerző Sigmund Freudhoz hasonló bátorsággal mer a saját szorongásairól beszélni. Nemcsak a lelki zavarokkal küzdőknek, hanem hozzátartozóiknak, a gyermekeik neveléséért aggódó szülőknek, házaspároknak és mindazoknak ajánlom a Hívatlan vendégeinket, akik szeretnék megérteni a bennük és a környezetükben zajló, ellentmondásos lelki folyamatokat.”
(Gerevich József pszichiáter, a Nők Lapja szakértője)
„Könyvem megjelenését követően többször beszéltem arról, hogy miért félek-félünk a sikertől, de egyszer sem tudtam világosan megfogalmazni. Lernernek sikerült. Általa értettem meg igazán azt is, hogy mi a különbség a félelem és a szorongás között, hogy miért rettegek minden változástól-változtatástól, és hogy mikor, miért szégyellem magam, még akkor is, amikor nem kell.„
(Albert Györgyi, a Miért pont én? című könyv szerzője)
Harriet Lerner: Hívatlan vendégeink: Félelem, szorongás, szégyen »
Hová tűnt a nyugalom? Félelem, szorongás, pánik (Mesterkurzus 27.)
Fiáth Titanilla - Heller Ágnes - Popper Péter - Réz András
Eltűnt a nyugalom az életünkből? Mégis, mikor jellemzett minket a nyugodt élet? A pogánylázadások idején? A tatárjáráskor? A török hódoltság korszakában? Akkor, amikor kurucok és labancok ölték egymást? A 48-as szabadságharc idején? A Bach-korszakban? Az I. világháborúban? A kommün alatt? A különítményesek garázdálkodásakor? A II. világháborúban? A nyilasok uralmakor? A Rákosi-diktatúra idején? Az 56-os népfelkeléskor? A forradalmat követő időszakban? Esetleg amikor a rendszerváltás volt? Mikor voltak itt olyan évek, amikor senkinek sem kellett félnie? A lényeg nem ez. Hanem az, hogy az ember ne csináljon egyéni bűnöket a társadalom bűneiből, ne szorongjon attól, hogy a világ gyorsabban változik, mint az ember jelleme, értékrendje, és ne essen pánikba, ha úgy érzi, elszáguld mellette az élet. A lényeg az, hogy egy rohanó világban az ember nyugodtan rohanjon, ne izgatottan. El lehet ezt érni? Erről ír a filozófus, a pszichológus és az esztéta. Nincs élet félelem nélkül. Vannak ugyanis igazi veszélyek, amelyektől a félelem megvéd minket. Élni segít. S vannak irreális félelmek is, amikor veszélyeztetve érezzük magunkat, holott semmi rossz nem fenyeget. Ilyenek például a fóbiák, amelyek csak nehezítik az életet. Legalább ezektől próbáljunk megszabadulni.
Hová tűnt a nyugalom? Félelem, szorongás, pánik (Mesterkurzus 27.) »
Ha megtetszett a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió tevékenysége, kérlek ajánld ismerőseidnek is.
