Kislánykori álmaink
Reagálás Hajnal 2008-02-15 10:50:00-i Blogjára
| Hajnal (2008-02-15 10:50:00) |
| Kislánykori álmaink Túl az élet delén az ember lánya számot vet az álmaival, vágyaival. Visszaemlékszünk a kislánykorunkra, amikor hercegnők szerettünk volna lenni, uszályos ruhában lesétálni a sosem véget érő álombeli lépcsősoron, melynek legalján a hercegünk vár minket. Aztán felnövünk, és megmosolyogjuk az álmainkat. S mégis-mégis… vannak álmaink, amelyeket képtelenek vagyunk feladni. Találkozunk a hercegünkkel, de nem ott, nem akkor és nem úgy történnek az események, ahogyan azt kislány korunkban megálmodtuk. Ha szerencsénk van, az esküvőnk alkalmával viselhetjük az álmaink ruháját. Talán a legtöbb kislány álmodta már magát hercegnőnek. Talán ez az álom hozta létre az esküvői ruha divatját. De mi történik a többi megálmodott vágyunkkal? Találkozunk-e a mi hercegünkkel, aki megérti, átérzi és teljesíti kislánykorunk (még ha nem is teljesen alaptalanul) infantilisnek tartott álmait? Mindenki álmodozik gyermek korában. De vajon mennyit tudunk, merünk felvállalni ezekből az álmokból, és mennyit akarunk tenni ezekért? Akik már ismerik önmagukat, azok bátrabban vállalják az álmaikat, és szégyenlősség nélkül merik kifejezni a másokat megmosolyogtató vágyaikat. |
