Október végén
Reagálás Hajnal 2007-10-27 17:35:00-i Blogjára
| Hajnal (2007-10-27 17:35:00) |
| Október végén Októberben virágdíszes és hivalkodóbb a gyász. Pedig a veszteség megélése nem köthető naptári időszakhoz. És visszanyelt könnyekben fáj legsajgóbban. A pihenésre készülő természet felfokozza a hiányérzetet. Mintha a nyár az emlékeit lehulló lombok színpompájába menekítené a fényszegény évszakra. Mielőtt a talaj menti fagyok ellehetetlenítenék a virágültetést, még igyekszünk árvácskákkal betelepíteni a sírhantokat. Tudjuk: ha szeretteinkhez már csak végső nyughelyükre mehetünk, elnehezül lábunk a pár méteren is, amely odáig vezet. De ha időt szánunk, rendezgetünk a sír körül, helyükre igazítjuk a páratlan számú virágokat a bebetonozott vázában, elsuttogjuk kérelmeinket – letörölt könnyeinkkel mintha lelkünk is könnyebbednék. Azzal a jó érzéssel: mégis tehettünk valamit azokért, akik az ismeretlen út fehérségében láthatatlanok. Bizonyára azok számára, akiknek ez az első gyászkönnyes októbere, vagy idősödő korban fájlalják elveszített gyermeküket, társukat - mérhetetlenül nehéz időszak. Magányosabb, mint máskor. És azt is tudjuk: egy-egy beszélgetés a hasonló sorsúakkal letöröl egy réteget a nehézségekből. Ezért is gyászoszlató egy-egy találkozás azokkal, akik veszteség-terheket hordoznak. A soron következő hetekben fokozottabban bátorítanám a szomorkodókat: gyújtsanak szó-, virág- gondolat- és emlékezés-fényeket. Ha megosztjuk, helyükre rendeződhetnek a fájó hiányok és hordozhatóbb a veszteség. |
