A teljes odafordulás jelenje

„Aki igazán szeret, az kiszolgáltatott, aki nem, az önmaga sivár életű foglya.”

Az idő életünkben úgy jelenik meg, mint a jelenpontok egymásutánja, de számomra valósan, a cselekvés lehetőségét kínálóan csak egy, a jelen pillanat adott. Én nem voltam, én nem leszek, én vagyok. A múlt jelenpillanatai már nincsenek: amit megtettem, nem tehetem nem megtetté. Elmúlt. A bármely pillanatban bekövetkezhető egyetlen (!) bizonyosságom, a halál pedig a jövő létpillanatait csak a remény szintjén teszi tervezhetővé. Tehát az egyetlen igazi cselekvési lehetőségem valós keretét térben az ITT, időben a MOST adja. Nem várhatók, mert a jövő bizonytalan. Nekem mindig most, a jelenpillanatban kell lépnem. Lépni, túllépni önmagamon, hogy személyválogatás, feltételszabás, viszonzásvárás nélkül teljesen a másik felé fordulva elfogadjam őt annak, aki, olyannak, amilyen.

Biegelbauer Pál